28. Rész

Jazz hazament, mi pedig Harry-hez mentünk.
Útközben a Meki felé mentünk és hoztunk kaját. Mikor haza értünk leültünk enni.
Harry meg sem szólalt, nem tudtam, mivel dobhatnám fel a hangulatát, nagyon ideges volt. Aztán eszembe jutott...
Hirtelen az ölébe ültem és elkezdtem csókolgatni.
Visszacsókolt, de nem nagyon értette, hogy most mi van.
-Úgy emlékszem, a fotózáson abbahagytunk valamit.- suttogtam a fülébe és tovább csókoltam.
Belemosolygott a csókunkba, azt hiszem vette a lapot...

Később gondoltam hazamegyek, de egy óriási vihar jött elő.
Ki sem tudtam lépni az utcára.
A telefon vonalak sem működtek, így Jazzt sem tudtam felhívni.
Hirtelen elment az áram. Ott ültem az ablakban és néztem a vihart, mikor nyávogást hallottam az ajtó felől.
-Hallottad ezt?- kérdeztem Harry-t, aki a nappaliban ült.
-Mit?- csodálkozott.
-Mindegy, biztos képzelődtem.- nevettem.
Visszaültem az ablakba, de megint hallottam, aztán megint.
Felpattantam és az ajtóhoz szaladtam. Kinyitottam, és ott ült előttem egy icipici fehér cica, csurom vizesen. Felkaptam és bevittem Harry-hez.
-Tudtam, hogy nem képzelődtem. Nézd csak!- nyújtottam oda neki.
-De aranyos.- mondta teljesen elámulva. Tudtam, hogy  macskák a gyengéi.
Megszárítottuk és adtunk neki enni.

 

Végül elneveztük Hógolyónak. Olyan kis aranyos volt.

Mivel már este volt, de a vihar csak nem akart csillapodni, így nem tudtam hazamenni.

Olyan romantikus volt, ahogy Harry-vel a nappaliban feküdtünk, csak pár gyertya világított és Hógolyó köztünk dorombolt, mi pedig felváltva simogattuk.

Reggelre elmúlt a vihar, de az eső még mindig esett.
Harry hazavitt, Hógolyót persze vittük magunkkal.
Jazz nem volt otthon, gondolom ő sem jutott haza, és ott aludt valakinél, viszont egy óriási baj volt.
Tegnap a nagy sietségben nyitva felejtettem az ablakom, így az egész szobám úszott. Szó szerint tocsogott minden a víztől. Még az ágyam és a szekrényem is, így a ruháim is. Nem volt mit felvennem.
Becsuktam az ablakot.

 

Kimentünk a nappaliba és felhívtam Caitlyn-t.

Nagyon jól érzi magát Louis-al és este száll fel a gépük, úgyhogy holnap reggelre már itthon is lesznek.

Így viszont ugrott az ötletem, hogy majd az ő szobájában alszom.

Felhívtam Jazz-t is és ő is már úton volt haza.

-Maradj nálam egy pár napig.- mondta Harry, mikor letettem a telefont.

-Nem akarok zavarni.

-Jess! Kiköltöztél Londonba, úgy érzem ebben nagy szerepem volt, most is nálam voltál, velem vesztetted el a szüzességed és te vagy a világon a legfontosabb ember nekem. Hogy tudnál bármikor is zavarni.?- ölelt és csókolt meg.

Beszaladtam Jazz-hez és kivettem pár ruháját a szekrényéből és bedobtam egy táskába.

Hagytam egy levelet az asztalon, hogy holnap jövök, és beszélünk.

Megkerestük a cicát, mert időközben elkóborolt a lakásban és visszamentünk Harry-hez.

27. Rész

Reggel Jazz bevitt a kórházba és levették a gipszem.
Igazából még fájt és nem szabadott volna levegyék, de már nem bírtam, így azt mondtam, kutya baja.
-Na jó, én tudom, hogy fáj még.- mondta Jazz, mikor kijöttünk az orvostól.
-Nem bírtam már elviselni a gipszet. Tudod, milyen rossz?
-Nem, de valójában nem is szeretném tudni.
Haza mentünk, mikor Jazz-t hívták a bentről, hogy a fotózás, ami ma lett volna elmarad, mert lebetegedett a modell.
-De akkor egy fityinget sem kapok ebben a hónapban. Basszus...- átkozódott a telefonban, aztán egy kicsit elgondolkodott és felcsillant a szeme.- És ha lenne egy modellem? Akkor nem kéne lefújni, ugye?...- egy csomót egyeztettek telefonon, majd mikor Jazz végül lerakta, felém fordult.
-Öltözz, ma te leszel a modellem. De siess.- mondta és betuszkolt a szobámba.
Ötletem nem volt, hogy mit vegyek fel. Tudom volt szó arról, hogy leszek majd modell, mert így Jazz-nek is segíthetek, de még sosem csináltam ilyet. Kicsit izgultam.
Miután felöltöztem és elindultunk, felhívtam Harry-t és megbeszéltük, hogy odajön, hogy megnézzen.
Mikor odaértünk rögtön körbevettek az emberek engem. Először a hajam csinálták meg,
majd a sminkem, végül a ruhámba segítettek bele.

Ebben is kellett pózolnom, majd mikor ezzel készen voltunk, még legalább 5 ruha összeállításban. Harry mindezt végig nézte és bíztatóan mosolygott rám. Láttam rajta, hogy tetszett neki, ahogy pózoltam. De mikor az utolsó ruhámban kiléptem, komolyan le esett az álla.



Igazából nem is mondható ruhának, inkább fehérneműnek, de annak is a mutogatós fajtája. Valójában ilyet senki sem vesz fel. Három féle Felső része volt, úgyhogy mind a hármat fel kellett vennem.

 

A fehér volt az utolsó és mikor abban voltam, behívtak mellém egy férfi modellt is.

Hozzám kellett simulnia és elég félreérthető pózokba állítottak be minket. Nem egyszer elvörösödtem, de azt hiszem ez még jobbá tette a képeket.

Mikor végeztünk ránéztem Harry-re, akinek a szeme, komolyan szikrát szórt.

Gyorsan átöltöztem és kijöttem Hazzához.

-Csak nem féltékeny vagy?- kérdeztem nevetve.

-Ki? Én? Erre a mitugrászra?- kapta fel a vizet.- Nem, csak egyszerűen zavart, ahogy hozzád simult. Azt hittem, te csak az enyém vagy.

-Mert csakis az vagyok. A tied. Ez egy fotózás volt. Harry neked erre a férfira nem kéne féltékenynek lenned, mert elmondom neked, hogy hozzád száz millióbbszor jobb bújni. Csak a tied vagyok és az is maradok.- megcsókoltam. Olyan vadul csókolt vissza, mintha egy hete nem érhetett volna hozzám. 

Abba hagytuk, megállapodva abban, hogy ezt otthon folytatjuk...

Ekkor kilépett az öltözőből a férfi modell, akit amúgy Philip-nek hívtak.

-Szia Jess! Nagyon jó voltál. Nekem azt mondták, hogy egy kezdővel lesz dolgom, de te olyan vagy, mint egy profi. Lenne kedved eljönni velem vacsorázni?

Nem hittem a fülemnek. Komolyan úgy hív randira, hogy ott áll mellettem a barátom, Harry Styles??!! Ez elég durva. De Harry-nek sem kellett több.

-Haver, feltűnt, hogy Jess az én barátnőm?- kérdezte egy cseppet sem kedvesen.

-Haver, feltűnt, hogy én nem hozzád beszéltem? Nem csodálkoznék, ha Jess téged lazán ott hagyna miattam.- mondta nagyképűen. 

-Huhh. Ezt most te komolyan kimondtad?- kérdeztem és elképedve néztem Philip-re.

-Mi van bébi, ha itt van a kis barátod, akkor nem vagy olyan vad, mint a kamerák előtt.

Úgy beszélt rólam, mintha valami pornósztár lennék. 

Harry-nél elszakadt a cérna és akkorát behúzott Philip-nek, hogy ő egyből a földön kötött ki. Kilépett Jazz.

-Itt meg mi folyik?- kérdezte elkerekedett szemekkel.

-Kérdezd inkább ezt a szépfiút.- mondta Harry idegesen Philip felé bökve.

-Én csak elmondtam, hogy milyen dögös és szexi ez a csaj, mikor ez az állat behúzott nekem. Ez a kiscsaj meg sem ér ennyit.- mondta a földön fekvő modell.

Már nekem is tátva volt a szám.

-Tudod, Philip, ez a 'kiscaj' az én húgom és ha most rögtön el nem húzol innen, akkor többet nem fogsz fotózásokra járni, úgy átrendezem az arc szerkezeted.- kiabálta Jazzmin.

Philip fellpattant és befutott az öltözőbe.

26. Rész

Miután Harry segített felöltözni /ami jelzem elég lassan ment, mert miután valamilyen ruhadarabot rám adott, azt rögtön le is vette/, ő is felöltözött.
-Na és hová készülünk így?- kérdeztem.
-Gondoltam megnézhetnénk Londont. Már egy ideje itt laksz, de gondolom még nem nagyon nézted meg magát a várost.
Ez igaz. Milyen furcsa, hisz azért vágytam mindig is Londonba, mert olyan gyönyörű hely, és arra vágytam, hogy egy nap élőben lássam a szépségeit. De ez azért egy kicsit nehézkes lesz, mivel nem nagyon bírok járni. Harry mintha olvasott volna a gondolataimban:
-Ne aggódj van ami körbe vigyen és nem kell a sérült lábadat megerőltesd.- mosolygott rám.
Harry a karjában vitt ki a ház elé.
Persze én a naiv kislány, azt hittem, egy taxi fog minket körbe vinni, de hát kérlek, Harry Styles-ról beszélünk.

Hazza felsegített és felmentünk az emeletre.

Mikor elindultunk nagyon izgatott voltam, mert egy ilyen buszban ülhetek, ami csak a mienk.

Megnéztük a Big bent, a Tower Bridge-t, a St. Paul's Cathedral -t és a Westminster apátságot. Végül felültünk London Eye-ra. Gyönyörű volt a kilátás.



Hozzábújtam Harry-hez.
-Köszönöm a mai napot.- mondtam és felnéztem rá, jelezve, hogy kicsit hajoljon lejjebb és csókoljon meg.
Annyira romantikus volt, fent "London tetején", csókolózva.
Rossz volt kiszállni, meg amúgy nehéz is egy kicsit, de Harry segített. Végül a busz felé menet felkapott az ölébe és úgy mentünk tovább.

Mikor hazaértünk Jazzmin már otthon volt és elmeséltem neki a mai napot. Harry csak mosolyogva hallgatta.
Később felhívtam Caitlyn-t.
-Szia. Miujság veletek?-kérdeztem.
-Mégsem mentünk Magyarországra.-mondta, de egy csepp csalódottságot sem hallottam a hangjában.
-Hogy-hogy?- lepődtem meg.
-Hát.. ez egy hosszú történet.
-Na akkor kezd el mesélni, mert nagyon kíváncsivá tettél.-mondtam.
-Az van, hogy mikor az este hazamentünk Louis-hoz, mégsem volt kedvem hazautazni. De mivel már úgy is összepakoltam, Louis felajánlotta, hogy elhoz egy nagyon szép helyre. Persze én egyből beleegyeztem, mit sem sejtve. És amikor kiszálltunk a gépből, csak akkor tudtam meg, hogy hová is jöttünk.
-Na és hol vagytok?
-Párizsban.- mondta teljes ámulattal.
-Azta.- kapcsolódtam be én is.-Akkor gondolom nem csak nekem volt szuper napom.
-Ó, igen? Na mesélj.!- mondta. Neki is elmeséltem a napomat, majd még egy kicsit beszélgettünk.
Miután letettük, egy következtetést vontam le: Baromi magas lesz a telefon számlám. :D

Később rendeltünk Pizzát és hármasban megettük (Harry,Jazzmin és én).
Ma már nem aludt nálam Harry, mert nem akart zavarni, azt mondta, legyek kettesben a nővéremmel és beszélgessek vele, meg mindenféle csajos dolgokat csináljunk.
Sejtettem valamit, de nem hoztam fel, mert tudtam, hogy Jazz felfogja. És ez meg is történ, amint ketteseben maradtunk.
-Mesélj csak a multkori medencés buliról Harry-nél...-mondta.
Tudtam én.
-Mire vagy kíváncsi?- kérdeztem ártatlanul.
-Tudod te azt.- célozgatott.- Volt alkalmam beszélgetni Harry-vel, amíg te telefonáltál és elég félreérthető megjegyzéseket tett.
Beadtam a derekam és elmeséltem neki az egész medencézést, és azt is, ami utána történt...
Mindent összevetve, ez egy jó kis csajos estére sikerült. :)
-

25. Rész

Mikor mindenki elment és kettesben voltunk, bementünk a szobámba, a laptopom kíséretével és elindítottam egy filmet. Na jó, nem 'csak' egy film volt, hanem a kedvenc filmem. Tudtam, hogy Harry-nek is a kedvencei közé tartozik.
A 'Barátság extrákkal'-t néztük.
Bevallom, kicsit azért más érzés volt úgy nézni ezt a filmet, hogy már nem vagyok szűz.
Egy csomót poénkodtunk, nevettünk Harry-vel.
A film végén fel akartam állni, mert szomjas voltam, de a gipszemnek hála, majdnem elestem. Harry-nek köszönhetem, hogy nem törtem össze magam ennél jobban. Így nem a padlóra, hanem az ölébe estem.
-Óvatosan szépségem.- búgta a fülembe. Gyönyörű hangjától kirázott a hideg.- Hova igyekszel ilyen sebesen?- kérdezte nevetve.
-Csak szomjas vagyok.- mosolyogtam rá.

Erre ő felkapott és karjában vitt ki a konyhába, óvatosan manőverezve a bútorok között.

Mikor kiértünk felültetett a pultra, a karjára terítette a konyharuhát és felém fordult.

-Mit parancsol hölgyem?- kérdezte, fura francia akcentussal.

-Ó, nem is tudom. Kérhetem az ital lapot?- kérdeztem nevetve.

Harry megfordult, kitépett egy lapot a jegyzettömből, ráfirkantott valamit és felém tartotta.

A lapon ez állt:narancslé. Kitört belőlem a nevetés.

Végül kaptam egy nagy pohár narancs levet és miután megittam, Harry visszavitt (a karjában) a szobámba. Lerakott az ágyra és óvatosan mellém feküdt.

-Pihenned kéne.- mondta és megsimogatta az arcom.

-Énekelj nekem.

Melegség futott át az arcán és egy pillanatig azt láttam a szemében, hogy már várta, hogy erre kérjem. http://www.youtube.com/watch?v=xGPeNN9S0Fg

Mikor elkezdte a dalt, nem akartam elaludni. Nem akartam, hogy egy pillanatra is megszűnjön a hangja. Aztán lassan mégis álomba merültem...

...Álmomban is ott volt Harry. De nem így. Minden megfordult. Őt ütötte el az autó, és ő feküdt a kórházban, azzal a különbséggel, hogy nem ébredt fel. Zokogtam az ágyára borulva és folyton csak a nevét hajtogattam.

-Jess! Jess!- rázogatott Harry.

Kinyitottam a szemem.

-Jess, jól vagy?- aggódva nézett rám.

-Ömm... persze.. csak rosszat álmodtam.- hüppögtem.

Magához szorított.

-Szeretnél beszélni róla?-kérdezte.

Megráztam a fejem. Megértően bólintott.

A mellkasára vont és úgy ölelt tovább. Elaludtam.

 

Reggel, mikor felébredtem, már nem volt mellettem. Az ajtóm nyitva volt, így éreztem az inycsiklandó illatokat.

Nagy nehezen feltápászkodtam és kiugráltam a konyhába.

Az asztalon egy tálca volt, telerakva mindenfélével.

Harry rám nézett.

-Te meg mit csinálsz itt? És miért nem szóltál, hogy segítsek?- kérdezte. Meg sem várta a válaszom, a tálcát az asztalon hagyva felkapott és berohant velem a szobába. Már nem volt olyan óvatos, mint este,de nem is mentünk neki semminek. Lerakott az ágyba.

-Most pedig maradj itt. Az én herceg nőmnek ágyba jár a reggeli.

Kirohant és behozta a tálcát.



 Lerakta az ölembe és mellém ült.
-Tetszik?-kérdezte.
Válaszul csak megcsókoltam.
Mikor megreggeliztem, Harry segített felöltözni ( ;) ).

 

24. rész

Jól megkajáltunk és tele hassal indultunk haza. Megálltunk a ház előtt és a fiúk segítettek kiszállni.
-Milyen rég jártam itt...- gondolkodtam el. Na jó, nem volt olyan rég, még 2 hete sincs, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt.
Harry hozta a táskám, közben fogta a kezem, Niall pedig hozta a lufijaimat.
Mikor felértünk becsöngettünk, mert nem tudtam hol a kulcsom. Kinyílt az ajtó, de telje sötétség volt bent. Harry beljebb támogatott és hirtelen felkapcsolódtak a lámpák. Ott volt Cat, Jazz, Liam, Zayn, Louis és még egy lány. Ő nem tudtam ki, de abban a pillanatban nem is volt időm vele törődni.
-Meglepetééés.!- kiabáltál egyszerre. A fejük fölött egy "Welcome home" felirat virított, Jazz pedig középen állt egy tortával.

Minden tökéletes volt. El sem hittem, hogy ennyire örülnek nekem.Könnybe lábadt a szemem és nem tudtam, kit öleljek meg először.
Aztán, mivel én korlátozottan mozoghattam, így mindenki egyesével jött oda hozzám. Végül Harry-ékhez fordultam.
Tudtam, hogy ők is benne voltak a dologban. Őket is szorosan magamhoz öleltem, először Niall-t, majd Harry-t és mellette maradtam. Végül megismerkedtem "azzal a lánnyal", aki ott állt a többiek között. Kiderült, hogy Liam unokahúga és nagyon jó fej. Tifany.nak hívják.
Elég hamar összebarátkoztunk és kiderült, hogy neki nem élnek a szülei. Most a nagyszüleinél lakik, de mivel nemrég múlt el 18 éves, így most külön szeretne költözni.
Sokáig ünnepeltük, hogy végre itthon vagyok és el sem mondhatom, milyen jó érzés volt. Érezni, hogy mennyien szeretnek. Aztán kezdetem fáradni, de ezt nem akartam mondani, mert mindenkinek oylan jó kedve volt, és amúgy is miattam jöttek ide. Szerencsémre Harry-nek ez feltűnt és ő elvégezte helyettem a "piszkos munkát".
-Köszönjük,, hogy ennyien eljöttetek, de szerintem Jessica elfáradt és szeretne pihenni.- mondta, mikor mindenki ráfigyelt.
Mindenkit egyenként megpusziltam és megöleltem, megköszöntem, hogy eljött.
Mikor már csak Harry és Louis voltak a vendégek, akik még itt voltak, Cat kilépet a szobából egy nagy bőrönddel.
-Hát te?- kérdeztem meglepődve.
-Haza utazom egy pár napra. Remélem nem haragszol, hogy nem szóltam, de nem akartalak ezzel zargatni a kórházban.
-Nem zargattál volna és nem haragszom, menj csak, csak vigyázz magadra. - mosolyogtam rá.- Louis, te is mész?
-Naná, mindenhova, ahova Cat.-mondta, mintha ez tök természetes lett volna. Ez annyira aranyos volt. Teljesen összeillenek Caitlyn-nel.
Elköszöntem tőlük is és el is mentek. Azt mondták hajnalban indul a gép, így most Louis-nál alszanak.
(Itt elég "csúnya" dolgok villantak be, ami Cat-nek fel is tűnt és kicsit csúnyán nézett rám, detudtm, hogy most teljesen lehetséges dolgokat képzeltem el.)
Épp Harry-től búcsúzkodtam, mikor a konyhában álltunk és Jazz szaladt ki a szoba ajtón.
-Jess, beszélnem kell veled.!- húzott óvatosan kicsit el Harry-től.- Most őszintén válaszolj.!- bólintottam.- Nem fogsz haragudni, ha én nem töltöm itthon az éjszakát? Tudom, hogy most jöttél haza, d evan egy srác, aki, anynira nagyon bejön.. én azt hiszem , szerelmes vagyok belé. Eddig volt barátnője, de szakított vele és most egyedül gubbaszt otthon és nem haragudnál ha...
-Jazz!- néztem rá.- Menj csak! Nem haragszom! Vidítsd fel azt a srácot és szurkolok.- mosolyogtam rá.
A nyakamba ugrott, majd Harry-hez fordult.
-Harry, nem tudnál ma itt aludni? Tudod .. nekem halaszthatatlan dolgom van, és nem tudom itthon tölteni az éjszakát. Nem szeretném, ha Jess egyedül maradna.
Harry-nek annyira felcsillant a szeme, mintha most nyerte volna meg a lottót.
-De itt maradok, nagyon szívesen. Jess-el.- mosolygott rám.
Ezután Jazz beszaladt a szobájába, majd öt perc múlva kiszaladt egy kisebb táskával.
-Semmi rosszalkodás, Jess-nek gipszben van a lába.- hívta fel Harry figyelmét, de valójában csak viccnek szánta, majd kiszaladt az ajtón...

23. rész

Beszélgettünk, amíg Niall visszajött egy temérdek kajával. Hihetetlen, hogy majdnem az összeset megettem. 
Nem sokkal később bejött egy ápoló, hogy mindenkit kiküldjön. Egy valaki kivételével. Harry. Meg sem moccant, mintha nem is hallotta volna. Jazz még odajött hozzám,hogy átöleljen.
-A 3 nap alatt el sem moccant mellőled. Pont így.- suttogta a fülembe.
-Fiatal ember ez magának is szól!- fordult Harry-hez a nővér.
De ő komolyan úgy csinált, mintha csak ketten lettünk volna a szobában. A nővérke elég idegesen, de lenyelte a dolgot. Odajött hozzám, hogy kicserélje az infúziós tasakomat. 
-Hogy érzi magát?- mosolygott rám.
-Jól. Mikor mehetek haza?- néztem fel rá.
-Ha a doktor úr is úgy gondolja, hogy jól van.
Kicsit elkeseredtem, mert tudtam, hogy az nem ma lesz.


Hihetetlen, hogy milyen hamar elrepült egy hét. Soha nem unatkoztam, mert mindig volt mellettem valaki, aki szórakoztasson. Egy nap volt, mikor a fiúk nem voltak bent nálam. Akkor Harry is elment. Ez volt az egyetlen alkalom. Liam-től és Zayn-től kaptam ajándékot is.  Liam-től egy csomó héliumos lufit. 
De a lényeg, hogy hazamehetek. Bár a gipsz a lábamon még mindig ott van. De nem baj, szenvedni is jobb otthon, mint itt.A kórházból tolókocsiban toltak ki, bár nem értettem miért. Járógipszem van, tudok járni. Mindegy. Kint beszálltam Harry kocsijába, mert ragaszkodott hozzá, hogy ő vihessen haza. Niall is velünk jött, ő hozta a lufijaimat.

 Harry a táskámat, amiben azok a cuccok voltak, amiket Jazz és Cat hozott be nekem. Nagy nehezen beszálltam hátulra, a lábamat felraktam az ülésre. Harry és Niall beszálltak előre és már indultunk is. 
Megkértem Cat-et, hogy otthon várjanak meg Jazz-el, mert nem kell, hogy annyian kísérgessenek engem. 
Tök messze volt a kórház a háztól, így elég sokat autóztunk, közben beszélgettünk.
-Jess..- kezdte Niall.- Nem tudom, hogy akarod-e, de.. szóval arra gondoltam, hogy..
-Mondd már.- nyafogtam, de közben persze nevettem.
-Hát, ha te is szeretnél, találkozhatnál apával.
Az arcomra fagyott a mosoly. Erre még nem is gondoltam. Pedig kellett volna, hisz ezt a találkát egyszer meg kéne ejteni.
-Niall. Ő egyáltalán tudja, hogy én létezem?
-Nem tudom. Nem beszéltem vele erről még. De ha nem akarsz nem muszáj vele találkoznod.- nézett hátra.
-De, de én szeretnék csak...- félek. Csak magamban fejeztem be a mondatot. De valójában rettegte attól, hogy elutasít, hogy nincs szüksége rám. Mert ha tudja, hogy létezem, akkor eddig sem érdekeltem, ezután miért érdekelném? De persze ha nem, mert én sem tudtam, hogy ő az apám, megeshet, hogy nem is tudta, hogy van egy lánya. Akkor talán még örülhet is nekem. Talán...
-Nem vagytok éhesek?- terelte el a témát az eddig hallgató Harry. Ezért nagyon hálás voltam, mert pont elég volt ennyi idő erre a témára. Egyenlőre.
-Harry, ezt most komolyan kérdezed?- nevetett fel Niall. 
-Nekem is jöhet valami.- mondtam.
Útba ejtettük a Mekit. Ott megálltunk, én nagy nehezen kiszálltam, bebicegtem és leültem.  
-Majd én hozok kaját, ti maradjatok itt.- indult Niall a pulthoz.
Reagálni sem tudtunk, mert elment. Harry leült mellém, és megfogta a kezem. 
Az elmúlt egy hétben egy nap volt, mikor elengedte a kezem, mikor bementek a stúdióba. 
Mélyen a  szemembe nézett.
-Jess. Mikor felhívtak, hogy kórházban vagy és még csak eszméletednél sem voltál, én azt hittem meghalok. Összeomlottam. Nem tudom mi lenne velem, ha te.. ha bármi történne veled.- a szeme könnyes lett, ahogy az enyém is.- Nagyon-nagyon fontos vagy nekem Jess. Szeretlek!
-Én is.- odahajoltam, hogy megcsókolhassam, majd átölelt. Ebben a pillanatban a világ legszerencsésebb emberének éreztem magam.
Most éltem túl, hogy elütött egy autó, a bátyám Niall Horan, a barátom Harry Styles. Hihetetlen jó családom van. Egy nővér, egy bátty..vagyis inkább 4 bátty, mert Liam, Louis és Zayn is azok, csak nem olyan értelemben, mint Niall. De pont úgy szeretem őket is. És persze Cat. Nem tudom, mi lenne velem, ha ők nem lennének. Valószínűleg semmi, mert nem bírnék nélkülük élni...

22.rész

Mikor bementünk a lakásba a lányok a szobájuk felé vették az irányt. Én meg csak ott álltam és vártam, hogy valaki visszajöjjön és végre elmondja, hogy miről volt szó. Tudtam, hogy valami nagyon fontos dolog, mert Jazz anyát is belekeverte. 

Bementem én is a szobámba és lefeküdtem az ágyra. Kábé fél órát feküdtem így és végig gondoltam a mai napot, mikor Cat bejött.

-Na mesélj! Mit csináltatok ma Harry-vel, amíg mi aludtunk?- kérdezte kaján mosollyal.

-Hááát..- húztam el az 'á' betűt és fülig vörösödtem.

-Jujj, nem mondod?- csillant fel a szeme.

-Cat, még semmit sem mondtam.- de persze ő egyből vette a lapot.

-És, milyen volt?

-Jajj Cat..

-Na mondd már!

-Najó. Szuper. Mármint, érted. Harry... szuper volt.- Mondtam és (ha még lehetséges) még jobban elvörösödtem.

-És mi az a dolog, amit nem mondotok el nekem?- kérdeztem komolyan.

-Jessica. Én ezt nem mondhatom el. Ez nem az én dolgom, semmi közöm sincs hozzá.

-De tudod, úgyhogy máris közöd van hozzá.- mondtam.

Kicsit veszekedtünk, aztán elég hangosan rákiabáltam Cat-re. 

-Jess, Niall a féltestvéred. Tessék kimondtam. Ez kellett?- ezzel kiviharzott a szobámból. Én pedig lefagytam. Meg sem bírtam mozdulni. Hogy Niall Horan az én testvérem? 

Kimentem és bekopogtam Jazz szobájába. Nem nyitott ajtót, úgyhogy bekiabáltam. 

-Te tudtad, hogy ki az apám és soha nem mondtad el. Legalább ma őszinte lettél volna velem.- mondtam és visszamentem a szobámba, becsaptam és bezártam az ajtómat.

Fogalmam sem volt, hogy mitévő legyek. 

Végül úgy döntöttem, lemegyek futni, hogy kicsit levezessem a dühöm. Gyorsan átöltöztem melegítőbe és kiszaladtam, felkaptam a cipőm és már kint is voltam. 

Futottam legalább egy félórát megállás nélkül, aztán egy parknál kötöttem ki. Már jócskán besötétedett, így gondoltam ideje hazaindulni. Nem akartam sietni, így csak sétáltam.

Egy kereszteződéshez értem, ahol nem működtek a jelző lámpák. Nem néztem körbe, csak leléptem a járdáról. Ám ez egy szörnyű döntés volt. Amint leléptem, hallottam, hogy egy autó száguld felém és mikor fenéztem, már csak két erős fényt láttam. Hihetetlen fájdalmat éreztem, aztán minden megszakadt....

Hallottam, hogy valakik beszélgetnek. Egészen halkan, nem értettem, hogy mit mondanak. Aztán egy kéz ért a kezemhez.

-Jess! Ébredj fel! Fel kell ébredned.- egy ismerős hang volt. Hallottam, hogy sírni kezd. Oda hajolt hozzám és lágyan puszit nyomott az ajkaimra. Visszaült a székre, az ágy mellé, de a kezemet nem engedte el.

Valaki kiment, majd megint valaki bejött. Hallottam lépteit, ahogy az ágyhoz közeledett. 

-Ezt nem hiszem el. Így kell megtudnom, hogy van egy húgom?- Sírni kezdett. Nem értettem, miért sír mindenki. Én jól vagyok. Azthiszem.

A kezemet elengedték. 

-Niall nyugodj meg.

Hirtelen minden visszatért. Tudtam kik ezek az emberek, hogy kinek vagyok a húga (amit én is csak nemrég tudtam meg), tudtam, ki csókolt meg. 

Végre ki tudtam nyitni a szemem. Harry és Niall az ágy végénél állt, Harry átölelte Niallt.

-Fiúk.- suttogtam. 

-Jess.- mondták egyszerre. Sírtak. Nem akartam, hogy miattam sírjanak. 

Mindketten odajöttek hozzám.

-Jessica. Én azt hittem, soha többé..- nem fejezte be a mondatot Harry. Felemeltem a kezem, amennyire csak bírtam, jelezve, hogy jöjjön ide és öleljen meg. 

-Nagyon szeretlek.- suttogta a hajamba. 

-Én is!

Mikor elengedtem Harry-t, Niall-hez fordultam.

-Szia bátyó.- fura volt ez az én számból. Lehajolt hozzám és ő is megölelt.

Elengedtem, ő pedig kiment. Gondolom szólt, hogy felébredtem. 

Harry még mindig a kezemet fogta. Én sem akartam őt elengedni soha.

Csak néztem a szemeit, ő pedig visszabámult rám. 

Bejött Jazzmin. Odaszaladt hozzám és az ágyamra borult.

-Istenem Jessica, én annyira sajnálom. Minden az én hibám.- zokogott. 

-Jazz. Nem a te hibád, hallod? Nyugodj meg. Kérlek!

-Nem lehet. Az én hibám, nézz magadra. Mindenféle csövek lógnak ki belőled. A lábad gipszben...annyira sajnálom.

Végig néztem magamon. Igazat mondott. 

-De már jól vagyok. Látod? Beszélek hozzád. Nincs semmi baj. 

Mikor sikerült kicsit megnyugtatnom őt, bejött egy orvos, és kiküldött mindenkit. 

-Meddig "aludtam"?- kérdeztem.

-Három napig.- felelte az orvos.

-Hogy érzi magát?

-Teljesen jól. Csak a lábam fáj nagyon.- mondtam és tényleg így volt. Rettenetesen fájt.

Kaptam fájdalomcsillapítót, a lélegeztető gépről (amire eddig rá voltam kötve) levettek. 

Mikor kiment az orvos, visszajöttek a többiek és Cat is jött velük. Kisírt szemei voltak, alattuk nagy karikák, mint a többieknek. 

Beszélgettünk, de senki nem kérdezett rá a balesetre, éreztem, hogy direkt kerülik a témát. 

-Srácok..- néztem a  többiekre.- Éhes vagyok.

Mindenki arcán megjelent egy kis mosoly, főleg Niallén és el is szaladt nekem valami kajáért...