24. rész

Jól megkajáltunk és tele hassal indultunk haza. Megálltunk a ház előtt és a fiúk segítettek kiszállni.
-Milyen rég jártam itt...- gondolkodtam el. Na jó, nem volt olyan rég, még 2 hete sincs, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt.
Harry hozta a táskám, közben fogta a kezem, Niall pedig hozta a lufijaimat.
Mikor felértünk becsöngettünk, mert nem tudtam hol a kulcsom. Kinyílt az ajtó, de telje sötétség volt bent. Harry beljebb támogatott és hirtelen felkapcsolódtak a lámpák. Ott volt Cat, Jazz, Liam, Zayn, Louis és még egy lány. Ő nem tudtam ki, de abban a pillanatban nem is volt időm vele törődni.
-Meglepetééés.!- kiabáltál egyszerre. A fejük fölött egy "Welcome home" felirat virított, Jazz pedig középen állt egy tortával.

Minden tökéletes volt. El sem hittem, hogy ennyire örülnek nekem.Könnybe lábadt a szemem és nem tudtam, kit öleljek meg először.
Aztán, mivel én korlátozottan mozoghattam, így mindenki egyesével jött oda hozzám. Végül Harry-ékhez fordultam.
Tudtam, hogy ők is benne voltak a dologban. Őket is szorosan magamhoz öleltem, először Niall-t, majd Harry-t és mellette maradtam. Végül megismerkedtem "azzal a lánnyal", aki ott állt a többiek között. Kiderült, hogy Liam unokahúga és nagyon jó fej. Tifany.nak hívják.
Elég hamar összebarátkoztunk és kiderült, hogy neki nem élnek a szülei. Most a nagyszüleinél lakik, de mivel nemrég múlt el 18 éves, így most külön szeretne költözni.
Sokáig ünnepeltük, hogy végre itthon vagyok és el sem mondhatom, milyen jó érzés volt. Érezni, hogy mennyien szeretnek. Aztán kezdetem fáradni, de ezt nem akartam mondani, mert mindenkinek oylan jó kedve volt, és amúgy is miattam jöttek ide. Szerencsémre Harry-nek ez feltűnt és ő elvégezte helyettem a "piszkos munkát".
-Köszönjük,, hogy ennyien eljöttetek, de szerintem Jessica elfáradt és szeretne pihenni.- mondta, mikor mindenki ráfigyelt.
Mindenkit egyenként megpusziltam és megöleltem, megköszöntem, hogy eljött.
Mikor már csak Harry és Louis voltak a vendégek, akik még itt voltak, Cat kilépet a szobából egy nagy bőrönddel.
-Hát te?- kérdeztem meglepődve.
-Haza utazom egy pár napra. Remélem nem haragszol, hogy nem szóltam, de nem akartalak ezzel zargatni a kórházban.
-Nem zargattál volna és nem haragszom, menj csak, csak vigyázz magadra. - mosolyogtam rá.- Louis, te is mész?
-Naná, mindenhova, ahova Cat.-mondta, mintha ez tök természetes lett volna. Ez annyira aranyos volt. Teljesen összeillenek Caitlyn-nel.
Elköszöntem tőlük is és el is mentek. Azt mondták hajnalban indul a gép, így most Louis-nál alszanak.
(Itt elég "csúnya" dolgok villantak be, ami Cat-nek fel is tűnt és kicsit csúnyán nézett rám, detudtm, hogy most teljesen lehetséges dolgokat képzeltem el.)
Épp Harry-től búcsúzkodtam, mikor a konyhában álltunk és Jazz szaladt ki a szoba ajtón.
-Jess, beszélnem kell veled.!- húzott óvatosan kicsit el Harry-től.- Most őszintén válaszolj.!- bólintottam.- Nem fogsz haragudni, ha én nem töltöm itthon az éjszakát? Tudom, hogy most jöttél haza, d evan egy srác, aki, anynira nagyon bejön.. én azt hiszem , szerelmes vagyok belé. Eddig volt barátnője, de szakított vele és most egyedül gubbaszt otthon és nem haragudnál ha...
-Jazz!- néztem rá.- Menj csak! Nem haragszom! Vidítsd fel azt a srácot és szurkolok.- mosolyogtam rá.
A nyakamba ugrott, majd Harry-hez fordult.
-Harry, nem tudnál ma itt aludni? Tudod .. nekem halaszthatatlan dolgom van, és nem tudom itthon tölteni az éjszakát. Nem szeretném, ha Jess egyedül maradna.
Harry-nek annyira felcsillant a szeme, mintha most nyerte volna meg a lottót.
-De itt maradok, nagyon szívesen. Jess-el.- mosolygott rám.
Ezután Jazz beszaladt a szobájába, majd öt perc múlva kiszaladt egy kisebb táskával.
-Semmi rosszalkodás, Jess-nek gipszben van a lába.- hívta fel Harry figyelmét, de valójában csak viccnek szánta, majd kiszaladt az ajtón...

23. rész

Beszélgettünk, amíg Niall visszajött egy temérdek kajával. Hihetetlen, hogy majdnem az összeset megettem. 
Nem sokkal később bejött egy ápoló, hogy mindenkit kiküldjön. Egy valaki kivételével. Harry. Meg sem moccant, mintha nem is hallotta volna. Jazz még odajött hozzám,hogy átöleljen.
-A 3 nap alatt el sem moccant mellőled. Pont így.- suttogta a fülembe.
-Fiatal ember ez magának is szól!- fordult Harry-hez a nővér.
De ő komolyan úgy csinált, mintha csak ketten lettünk volna a szobában. A nővérke elég idegesen, de lenyelte a dolgot. Odajött hozzám, hogy kicserélje az infúziós tasakomat. 
-Hogy érzi magát?- mosolygott rám.
-Jól. Mikor mehetek haza?- néztem fel rá.
-Ha a doktor úr is úgy gondolja, hogy jól van.
Kicsit elkeseredtem, mert tudtam, hogy az nem ma lesz.


Hihetetlen, hogy milyen hamar elrepült egy hét. Soha nem unatkoztam, mert mindig volt mellettem valaki, aki szórakoztasson. Egy nap volt, mikor a fiúk nem voltak bent nálam. Akkor Harry is elment. Ez volt az egyetlen alkalom. Liam-től és Zayn-től kaptam ajándékot is.  Liam-től egy csomó héliumos lufit. 
De a lényeg, hogy hazamehetek. Bár a gipsz a lábamon még mindig ott van. De nem baj, szenvedni is jobb otthon, mint itt.A kórházból tolókocsiban toltak ki, bár nem értettem miért. Járógipszem van, tudok járni. Mindegy. Kint beszálltam Harry kocsijába, mert ragaszkodott hozzá, hogy ő vihessen haza. Niall is velünk jött, ő hozta a lufijaimat.

 Harry a táskámat, amiben azok a cuccok voltak, amiket Jazz és Cat hozott be nekem. Nagy nehezen beszálltam hátulra, a lábamat felraktam az ülésre. Harry és Niall beszálltak előre és már indultunk is. 
Megkértem Cat-et, hogy otthon várjanak meg Jazz-el, mert nem kell, hogy annyian kísérgessenek engem. 
Tök messze volt a kórház a háztól, így elég sokat autóztunk, közben beszélgettünk.
-Jess..- kezdte Niall.- Nem tudom, hogy akarod-e, de.. szóval arra gondoltam, hogy..
-Mondd már.- nyafogtam, de közben persze nevettem.
-Hát, ha te is szeretnél, találkozhatnál apával.
Az arcomra fagyott a mosoly. Erre még nem is gondoltam. Pedig kellett volna, hisz ezt a találkát egyszer meg kéne ejteni.
-Niall. Ő egyáltalán tudja, hogy én létezem?
-Nem tudom. Nem beszéltem vele erről még. De ha nem akarsz nem muszáj vele találkoznod.- nézett hátra.
-De, de én szeretnék csak...- félek. Csak magamban fejeztem be a mondatot. De valójában rettegte attól, hogy elutasít, hogy nincs szüksége rám. Mert ha tudja, hogy létezem, akkor eddig sem érdekeltem, ezután miért érdekelném? De persze ha nem, mert én sem tudtam, hogy ő az apám, megeshet, hogy nem is tudta, hogy van egy lánya. Akkor talán még örülhet is nekem. Talán...
-Nem vagytok éhesek?- terelte el a témát az eddig hallgató Harry. Ezért nagyon hálás voltam, mert pont elég volt ennyi idő erre a témára. Egyenlőre.
-Harry, ezt most komolyan kérdezed?- nevetett fel Niall. 
-Nekem is jöhet valami.- mondtam.
Útba ejtettük a Mekit. Ott megálltunk, én nagy nehezen kiszálltam, bebicegtem és leültem.  
-Majd én hozok kaját, ti maradjatok itt.- indult Niall a pulthoz.
Reagálni sem tudtunk, mert elment. Harry leült mellém, és megfogta a kezem. 
Az elmúlt egy hétben egy nap volt, mikor elengedte a kezem, mikor bementek a stúdióba. 
Mélyen a  szemembe nézett.
-Jess. Mikor felhívtak, hogy kórházban vagy és még csak eszméletednél sem voltál, én azt hittem meghalok. Összeomlottam. Nem tudom mi lenne velem, ha te.. ha bármi történne veled.- a szeme könnyes lett, ahogy az enyém is.- Nagyon-nagyon fontos vagy nekem Jess. Szeretlek!
-Én is.- odahajoltam, hogy megcsókolhassam, majd átölelt. Ebben a pillanatban a világ legszerencsésebb emberének éreztem magam.
Most éltem túl, hogy elütött egy autó, a bátyám Niall Horan, a barátom Harry Styles. Hihetetlen jó családom van. Egy nővér, egy bátty..vagyis inkább 4 bátty, mert Liam, Louis és Zayn is azok, csak nem olyan értelemben, mint Niall. De pont úgy szeretem őket is. És persze Cat. Nem tudom, mi lenne velem, ha ők nem lennének. Valószínűleg semmi, mert nem bírnék nélkülük élni...

22.rész

Mikor bementünk a lakásba a lányok a szobájuk felé vették az irányt. Én meg csak ott álltam és vártam, hogy valaki visszajöjjön és végre elmondja, hogy miről volt szó. Tudtam, hogy valami nagyon fontos dolog, mert Jazz anyát is belekeverte. 

Bementem én is a szobámba és lefeküdtem az ágyra. Kábé fél órát feküdtem így és végig gondoltam a mai napot, mikor Cat bejött.

-Na mesélj! Mit csináltatok ma Harry-vel, amíg mi aludtunk?- kérdezte kaján mosollyal.

-Hááát..- húztam el az 'á' betűt és fülig vörösödtem.

-Jujj, nem mondod?- csillant fel a szeme.

-Cat, még semmit sem mondtam.- de persze ő egyből vette a lapot.

-És, milyen volt?

-Jajj Cat..

-Na mondd már!

-Najó. Szuper. Mármint, érted. Harry... szuper volt.- Mondtam és (ha még lehetséges) még jobban elvörösödtem.

-És mi az a dolog, amit nem mondotok el nekem?- kérdeztem komolyan.

-Jessica. Én ezt nem mondhatom el. Ez nem az én dolgom, semmi közöm sincs hozzá.

-De tudod, úgyhogy máris közöd van hozzá.- mondtam.

Kicsit veszekedtünk, aztán elég hangosan rákiabáltam Cat-re. 

-Jess, Niall a féltestvéred. Tessék kimondtam. Ez kellett?- ezzel kiviharzott a szobámból. Én pedig lefagytam. Meg sem bírtam mozdulni. Hogy Niall Horan az én testvérem? 

Kimentem és bekopogtam Jazz szobájába. Nem nyitott ajtót, úgyhogy bekiabáltam. 

-Te tudtad, hogy ki az apám és soha nem mondtad el. Legalább ma őszinte lettél volna velem.- mondtam és visszamentem a szobámba, becsaptam és bezártam az ajtómat.

Fogalmam sem volt, hogy mitévő legyek. 

Végül úgy döntöttem, lemegyek futni, hogy kicsit levezessem a dühöm. Gyorsan átöltöztem melegítőbe és kiszaladtam, felkaptam a cipőm és már kint is voltam. 

Futottam legalább egy félórát megállás nélkül, aztán egy parknál kötöttem ki. Már jócskán besötétedett, így gondoltam ideje hazaindulni. Nem akartam sietni, így csak sétáltam.

Egy kereszteződéshez értem, ahol nem működtek a jelző lámpák. Nem néztem körbe, csak leléptem a járdáról. Ám ez egy szörnyű döntés volt. Amint leléptem, hallottam, hogy egy autó száguld felém és mikor fenéztem, már csak két erős fényt láttam. Hihetetlen fájdalmat éreztem, aztán minden megszakadt....

Hallottam, hogy valakik beszélgetnek. Egészen halkan, nem értettem, hogy mit mondanak. Aztán egy kéz ért a kezemhez.

-Jess! Ébredj fel! Fel kell ébredned.- egy ismerős hang volt. Hallottam, hogy sírni kezd. Oda hajolt hozzám és lágyan puszit nyomott az ajkaimra. Visszaült a székre, az ágy mellé, de a kezemet nem engedte el.

Valaki kiment, majd megint valaki bejött. Hallottam lépteit, ahogy az ágyhoz közeledett. 

-Ezt nem hiszem el. Így kell megtudnom, hogy van egy húgom?- Sírni kezdett. Nem értettem, miért sír mindenki. Én jól vagyok. Azthiszem.

A kezemet elengedték. 

-Niall nyugodj meg.

Hirtelen minden visszatért. Tudtam kik ezek az emberek, hogy kinek vagyok a húga (amit én is csak nemrég tudtam meg), tudtam, ki csókolt meg. 

Végre ki tudtam nyitni a szemem. Harry és Niall az ágy végénél állt, Harry átölelte Niallt.

-Fiúk.- suttogtam. 

-Jess.- mondták egyszerre. Sírtak. Nem akartam, hogy miattam sírjanak. 

Mindketten odajöttek hozzám.

-Jessica. Én azt hittem, soha többé..- nem fejezte be a mondatot Harry. Felemeltem a kezem, amennyire csak bírtam, jelezve, hogy jöjjön ide és öleljen meg. 

-Nagyon szeretlek.- suttogta a hajamba. 

-Én is!

Mikor elengedtem Harry-t, Niall-hez fordultam.

-Szia bátyó.- fura volt ez az én számból. Lehajolt hozzám és ő is megölelt.

Elengedtem, ő pedig kiment. Gondolom szólt, hogy felébredtem. 

Harry még mindig a kezemet fogta. Én sem akartam őt elengedni soha.

Csak néztem a szemeit, ő pedig visszabámult rám. 

Bejött Jazzmin. Odaszaladt hozzám és az ágyamra borult.

-Istenem Jessica, én annyira sajnálom. Minden az én hibám.- zokogott. 

-Jazz. Nem a te hibád, hallod? Nyugodj meg. Kérlek!

-Nem lehet. Az én hibám, nézz magadra. Mindenféle csövek lógnak ki belőled. A lábad gipszben...annyira sajnálom.

Végig néztem magamon. Igazat mondott. 

-De már jól vagyok. Látod? Beszélek hozzád. Nincs semmi baj. 

Mikor sikerült kicsit megnyugtatnom őt, bejött egy orvos, és kiküldött mindenkit. 

-Meddig "aludtam"?- kérdeztem.

-Három napig.- felelte az orvos.

-Hogy érzi magát?

-Teljesen jól. Csak a lábam fáj nagyon.- mondtam és tényleg így volt. Rettenetesen fájt.

Kaptam fájdalomcsillapítót, a lélegeztető gépről (amire eddig rá voltam kötve) levettek. 

Mikor kiment az orvos, visszajöttek a többiek és Cat is jött velük. Kisírt szemei voltak, alattuk nagy karikák, mint a többieknek. 

Beszélgettünk, de senki nem kérdezett rá a balesetre, éreztem, hogy direkt kerülik a témát. 

-Srácok..- néztem a  többiekre.- Éhes vagyok.

Mindenki arcán megjelent egy kis mosoly, főleg Niallén és el is szaladt nekem valami kajáért...

21.rész

...Harry könnyedén kikapcsolta a melltartómat. Rám feküdt, de mielőtt bármi mást csináltunk volna, mélyen a szemembe nézett.
-Biztos akarod? Én akármeddig képes vagyok várni rád.!- mondta.
A fejemet ráztam. Már én is kívántam őt. ÚGY... és ez tökéletes pillanat volt. 
Megcsókoltam.
-Készen állok. 
Megcsókolt.
Ez után a nyakamat kezdte csókolgatni, egyre lejjebb haladva, elérve a bugyim vonalát.
Egy mozdulattal letépte rólam és eldobta, le a földre. Mivel Harry-n sem volt túl sok ruha, könnyedén megszabadultunk azoktól is.
Visszatért a félelem és kezdett elhatalmasodni rajtam, ami Harry-nek is feltűnt.
-Jess, ha nem akarod nem kell. Még ráérünk.- mondta megértően.
-De én tényleg szeretném, csak...
-Csak?- kérdezte.
-Én... mindent jól szeretnék csinálni, mármint...- lesütöttem a szemem és elvörösödtem. 
-Jajj, Jess. Te nem tudsz mit rosszul csinálni, te tökéletes vagy. Most akkor hagyd, hogy mindent én csináljak.
Bólintottam, ő pedig belekezdett...

*Cat szemszöge*

Mikor Harry berakta a filmet, és felment Jessica után hozzábújtam Louis-hoz. Néztük a filmet és a fiúk bealudtak. Olyan kis aranyosak voltak, mint a kisbabák, csak nagyban.
Szorosan hozzábújtam Louis-hoz és én is álomba merültem.

*Jess szemszöge*

...Elmentünk zuhanyozni (együtt).
Mikor kiléptünk a zuhany alól Harry szorosan magához ölelt és a fülembe suttogta:
-Nagyon szeretlek!
-Én is.- néztem a szemébe.
Tökéletes első alkalom volt vele, jobbat nem is kívánhattam volna. Olyan jó volt a karajaiban lenni. Csak álltunk ott, aztán amikor kicsit fázni kezdtem, kimentünk felöltözni.
Kaptam Harry-től egy pólót és felvettem a csőnadrágom, amiben jöttem. Lementünk a többiekhez. A filmnek már vége volt, de mindenki aludt. Elnevettük magunkat és kimentünk a kertbe. Kivittünk egy pokrócot és leterítettük a fűbe. Hozzábújtam Harry-hez és néztük az egyre gyűlő felhőket. 

Nemsokkal később elkezdett esni az eső, ezért bementünk. A többiek épp ébredeztek.
-Jó reggelt!- mosolyogtam Cat-re.
Rám nézett és visszadőlt. 
Lassan mindenki felkelt és rendeltünk pizzát. 
Mikor megjött és megettük felhívtam Jazzmin-t, hogy jöjjön értünk ha végzett, mert az eső még mindig nem állt el.
Megérkezett és a fiúk behívták. 
-Sziasztok!- köszönt és bemutatkozott mindenkinek. Mikor Niall-hez ért nagyon döbbent arca volt, de nem sokáig, mert látta, hogy kiszúrtam. Nem nagyon értettem, de nem akartam felhozni itt a többiek előtt, mert láttam, hogy csak én vettem észre. 
Elköszöntünk a fiúktól, Harry-vel hosszú csókot váltottunk. Louis és Cat is ezt tette. Kiszaladtunk a kocsihoz, a még mindig szakadó esőben.
Mikor beültünk és elindultunk, nem bírtam tovább és felhoztam a témát.
-Miért voltál olyan Niall-nél?- kérdeztem Jazz-től.
-Milyen?- tette a hülyét.
-Jazz, láttam, mennyire meglepődtél. Tudom, hogy van valami, amit nem mondasz el nekem. 
-Jess, nincs semmi tényleg.Csak...nem tényleg nincs semmi!
-Csak?- kérdeztem kíváncsian.
-Semmi, megmondtam.
-Jazz, majdnem elmondtad. Gyerünk már!- kérleltem.
-Nem. Ezt nem nekem kéne elmondanom. Ez nem az én dolgom. Majd anya elmondja.
Egyáltalán nem értettem, hogy miről beszél.
-Mint tudod anya elég messze van, úgyhogy, ha megkérhetlek mondd már el.- kicsit felemeltem a hangom.
-Majd egyszer elmondom. De az nem most lesz.- hazaértünk, ő pedig gyorsan kiszállt a kocsiból.
Cat egész úton csendben volt, egy szót sem szólt. Most hozzá fordultam segítségért.
-Szerintem is hagynod kellene a témát. Biztos el mondja majd...- nem hittem a fülemnek.
Cat is tudja, ebben biztos voltam, csak azt nem tudtam, hogy mit. Egyszerűen megőrjített a gondolat, hogy valami nagyon lényege dolgot nem tudhatok...