26. Rész

Miután Harry segített felöltözni /ami jelzem elég lassan ment, mert miután valamilyen ruhadarabot rám adott, azt rögtön le is vette/, ő is felöltözött.
-Na és hová készülünk így?- kérdeztem.
-Gondoltam megnézhetnénk Londont. Már egy ideje itt laksz, de gondolom még nem nagyon nézted meg magát a várost.
Ez igaz. Milyen furcsa, hisz azért vágytam mindig is Londonba, mert olyan gyönyörű hely, és arra vágytam, hogy egy nap élőben lássam a szépségeit. De ez azért egy kicsit nehézkes lesz, mivel nem nagyon bírok járni. Harry mintha olvasott volna a gondolataimban:
-Ne aggódj van ami körbe vigyen és nem kell a sérült lábadat megerőltesd.- mosolygott rám.
Harry a karjában vitt ki a ház elé.
Persze én a naiv kislány, azt hittem, egy taxi fog minket körbe vinni, de hát kérlek, Harry Styles-ról beszélünk.

Hazza felsegített és felmentünk az emeletre.

Mikor elindultunk nagyon izgatott voltam, mert egy ilyen buszban ülhetek, ami csak a mienk.

Megnéztük a Big bent, a Tower Bridge-t, a St. Paul's Cathedral -t és a Westminster apátságot. Végül felültünk London Eye-ra. Gyönyörű volt a kilátás.



Hozzábújtam Harry-hez.
-Köszönöm a mai napot.- mondtam és felnéztem rá, jelezve, hogy kicsit hajoljon lejjebb és csókoljon meg.
Annyira romantikus volt, fent "London tetején", csókolózva.
Rossz volt kiszállni, meg amúgy nehéz is egy kicsit, de Harry segített. Végül a busz felé menet felkapott az ölébe és úgy mentünk tovább.

Mikor hazaértünk Jazzmin már otthon volt és elmeséltem neki a mai napot. Harry csak mosolyogva hallgatta.
Később felhívtam Caitlyn-t.
-Szia. Miujság veletek?-kérdeztem.
-Mégsem mentünk Magyarországra.-mondta, de egy csepp csalódottságot sem hallottam a hangjában.
-Hogy-hogy?- lepődtem meg.
-Hát.. ez egy hosszú történet.
-Na akkor kezd el mesélni, mert nagyon kíváncsivá tettél.-mondtam.
-Az van, hogy mikor az este hazamentünk Louis-hoz, mégsem volt kedvem hazautazni. De mivel már úgy is összepakoltam, Louis felajánlotta, hogy elhoz egy nagyon szép helyre. Persze én egyből beleegyeztem, mit sem sejtve. És amikor kiszálltunk a gépből, csak akkor tudtam meg, hogy hová is jöttünk.
-Na és hol vagytok?
-Párizsban.- mondta teljes ámulattal.
-Azta.- kapcsolódtam be én is.-Akkor gondolom nem csak nekem volt szuper napom.
-Ó, igen? Na mesélj.!- mondta. Neki is elmeséltem a napomat, majd még egy kicsit beszélgettünk.
Miután letettük, egy következtetést vontam le: Baromi magas lesz a telefon számlám. :D

Később rendeltünk Pizzát és hármasban megettük (Harry,Jazzmin és én).
Ma már nem aludt nálam Harry, mert nem akart zavarni, azt mondta, legyek kettesben a nővéremmel és beszélgessek vele, meg mindenféle csajos dolgokat csináljunk.
Sejtettem valamit, de nem hoztam fel, mert tudtam, hogy Jazz felfogja. És ez meg is történ, amint ketteseben maradtunk.
-Mesélj csak a multkori medencés buliról Harry-nél...-mondta.
Tudtam én.
-Mire vagy kíváncsi?- kérdeztem ártatlanul.
-Tudod te azt.- célozgatott.- Volt alkalmam beszélgetni Harry-vel, amíg te telefonáltál és elég félreérthető megjegyzéseket tett.
Beadtam a derekam és elmeséltem neki az egész medencézést, és azt is, ami utána történt...
Mindent összevetve, ez egy jó kis csajos estére sikerült. :)
-

25. Rész

Mikor mindenki elment és kettesben voltunk, bementünk a szobámba, a laptopom kíséretével és elindítottam egy filmet. Na jó, nem 'csak' egy film volt, hanem a kedvenc filmem. Tudtam, hogy Harry-nek is a kedvencei közé tartozik.
A 'Barátság extrákkal'-t néztük.
Bevallom, kicsit azért más érzés volt úgy nézni ezt a filmet, hogy már nem vagyok szűz.
Egy csomót poénkodtunk, nevettünk Harry-vel.
A film végén fel akartam állni, mert szomjas voltam, de a gipszemnek hála, majdnem elestem. Harry-nek köszönhetem, hogy nem törtem össze magam ennél jobban. Így nem a padlóra, hanem az ölébe estem.
-Óvatosan szépségem.- búgta a fülembe. Gyönyörű hangjától kirázott a hideg.- Hova igyekszel ilyen sebesen?- kérdezte nevetve.
-Csak szomjas vagyok.- mosolyogtam rá.

Erre ő felkapott és karjában vitt ki a konyhába, óvatosan manőverezve a bútorok között.

Mikor kiértünk felültetett a pultra, a karjára terítette a konyharuhát és felém fordult.

-Mit parancsol hölgyem?- kérdezte, fura francia akcentussal.

-Ó, nem is tudom. Kérhetem az ital lapot?- kérdeztem nevetve.

Harry megfordult, kitépett egy lapot a jegyzettömből, ráfirkantott valamit és felém tartotta.

A lapon ez állt:narancslé. Kitört belőlem a nevetés.

Végül kaptam egy nagy pohár narancs levet és miután megittam, Harry visszavitt (a karjában) a szobámba. Lerakott az ágyra és óvatosan mellém feküdt.

-Pihenned kéne.- mondta és megsimogatta az arcom.

-Énekelj nekem.

Melegség futott át az arcán és egy pillanatig azt láttam a szemében, hogy már várta, hogy erre kérjem. http://www.youtube.com/watch?v=xGPeNN9S0Fg

Mikor elkezdte a dalt, nem akartam elaludni. Nem akartam, hogy egy pillanatra is megszűnjön a hangja. Aztán lassan mégis álomba merültem...

...Álmomban is ott volt Harry. De nem így. Minden megfordult. Őt ütötte el az autó, és ő feküdt a kórházban, azzal a különbséggel, hogy nem ébredt fel. Zokogtam az ágyára borulva és folyton csak a nevét hajtogattam.

-Jess! Jess!- rázogatott Harry.

Kinyitottam a szemem.

-Jess, jól vagy?- aggódva nézett rám.

-Ömm... persze.. csak rosszat álmodtam.- hüppögtem.

Magához szorított.

-Szeretnél beszélni róla?-kérdezte.

Megráztam a fejem. Megértően bólintott.

A mellkasára vont és úgy ölelt tovább. Elaludtam.

 

Reggel, mikor felébredtem, már nem volt mellettem. Az ajtóm nyitva volt, így éreztem az inycsiklandó illatokat.

Nagy nehezen feltápászkodtam és kiugráltam a konyhába.

Az asztalon egy tálca volt, telerakva mindenfélével.

Harry rám nézett.

-Te meg mit csinálsz itt? És miért nem szóltál, hogy segítsek?- kérdezte. Meg sem várta a válaszom, a tálcát az asztalon hagyva felkapott és berohant velem a szobába. Már nem volt olyan óvatos, mint este,de nem is mentünk neki semminek. Lerakott az ágyba.

-Most pedig maradj itt. Az én herceg nőmnek ágyba jár a reggeli.

Kirohant és behozta a tálcát.



 Lerakta az ölembe és mellém ült.
-Tetszik?-kérdezte.
Válaszul csak megcsókoltam.
Mikor megreggeliztem, Harry segített felöltözni ( ;) ).

 

24. rész

Jól megkajáltunk és tele hassal indultunk haza. Megálltunk a ház előtt és a fiúk segítettek kiszállni.
-Milyen rég jártam itt...- gondolkodtam el. Na jó, nem volt olyan rég, még 2 hete sincs, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt.
Harry hozta a táskám, közben fogta a kezem, Niall pedig hozta a lufijaimat.
Mikor felértünk becsöngettünk, mert nem tudtam hol a kulcsom. Kinyílt az ajtó, de telje sötétség volt bent. Harry beljebb támogatott és hirtelen felkapcsolódtak a lámpák. Ott volt Cat, Jazz, Liam, Zayn, Louis és még egy lány. Ő nem tudtam ki, de abban a pillanatban nem is volt időm vele törődni.
-Meglepetééés.!- kiabáltál egyszerre. A fejük fölött egy "Welcome home" felirat virított, Jazz pedig középen állt egy tortával.

Minden tökéletes volt. El sem hittem, hogy ennyire örülnek nekem.Könnybe lábadt a szemem és nem tudtam, kit öleljek meg először.
Aztán, mivel én korlátozottan mozoghattam, így mindenki egyesével jött oda hozzám. Végül Harry-ékhez fordultam.
Tudtam, hogy ők is benne voltak a dologban. Őket is szorosan magamhoz öleltem, először Niall-t, majd Harry-t és mellette maradtam. Végül megismerkedtem "azzal a lánnyal", aki ott állt a többiek között. Kiderült, hogy Liam unokahúga és nagyon jó fej. Tifany.nak hívják.
Elég hamar összebarátkoztunk és kiderült, hogy neki nem élnek a szülei. Most a nagyszüleinél lakik, de mivel nemrég múlt el 18 éves, így most külön szeretne költözni.
Sokáig ünnepeltük, hogy végre itthon vagyok és el sem mondhatom, milyen jó érzés volt. Érezni, hogy mennyien szeretnek. Aztán kezdetem fáradni, de ezt nem akartam mondani, mert mindenkinek oylan jó kedve volt, és amúgy is miattam jöttek ide. Szerencsémre Harry-nek ez feltűnt és ő elvégezte helyettem a "piszkos munkát".
-Köszönjük,, hogy ennyien eljöttetek, de szerintem Jessica elfáradt és szeretne pihenni.- mondta, mikor mindenki ráfigyelt.
Mindenkit egyenként megpusziltam és megöleltem, megköszöntem, hogy eljött.
Mikor már csak Harry és Louis voltak a vendégek, akik még itt voltak, Cat kilépet a szobából egy nagy bőrönddel.
-Hát te?- kérdeztem meglepődve.
-Haza utazom egy pár napra. Remélem nem haragszol, hogy nem szóltam, de nem akartalak ezzel zargatni a kórházban.
-Nem zargattál volna és nem haragszom, menj csak, csak vigyázz magadra. - mosolyogtam rá.- Louis, te is mész?
-Naná, mindenhova, ahova Cat.-mondta, mintha ez tök természetes lett volna. Ez annyira aranyos volt. Teljesen összeillenek Caitlyn-nel.
Elköszöntem tőlük is és el is mentek. Azt mondták hajnalban indul a gép, így most Louis-nál alszanak.
(Itt elég "csúnya" dolgok villantak be, ami Cat-nek fel is tűnt és kicsit csúnyán nézett rám, detudtm, hogy most teljesen lehetséges dolgokat képzeltem el.)
Épp Harry-től búcsúzkodtam, mikor a konyhában álltunk és Jazz szaladt ki a szoba ajtón.
-Jess, beszélnem kell veled.!- húzott óvatosan kicsit el Harry-től.- Most őszintén válaszolj.!- bólintottam.- Nem fogsz haragudni, ha én nem töltöm itthon az éjszakát? Tudom, hogy most jöttél haza, d evan egy srác, aki, anynira nagyon bejön.. én azt hiszem , szerelmes vagyok belé. Eddig volt barátnője, de szakított vele és most egyedül gubbaszt otthon és nem haragudnál ha...
-Jazz!- néztem rá.- Menj csak! Nem haragszom! Vidítsd fel azt a srácot és szurkolok.- mosolyogtam rá.
A nyakamba ugrott, majd Harry-hez fordult.
-Harry, nem tudnál ma itt aludni? Tudod .. nekem halaszthatatlan dolgom van, és nem tudom itthon tölteni az éjszakát. Nem szeretném, ha Jess egyedül maradna.
Harry-nek annyira felcsillant a szeme, mintha most nyerte volna meg a lottót.
-De itt maradok, nagyon szívesen. Jess-el.- mosolygott rám.
Ezután Jazz beszaladt a szobájába, majd öt perc múlva kiszaladt egy kisebb táskával.
-Semmi rosszalkodás, Jess-nek gipszben van a lába.- hívta fel Harry figyelmét, de valójában csak viccnek szánta, majd kiszaladt az ajtón...

23. rész

Beszélgettünk, amíg Niall visszajött egy temérdek kajával. Hihetetlen, hogy majdnem az összeset megettem. 
Nem sokkal később bejött egy ápoló, hogy mindenkit kiküldjön. Egy valaki kivételével. Harry. Meg sem moccant, mintha nem is hallotta volna. Jazz még odajött hozzám,hogy átöleljen.
-A 3 nap alatt el sem moccant mellőled. Pont így.- suttogta a fülembe.
-Fiatal ember ez magának is szól!- fordult Harry-hez a nővér.
De ő komolyan úgy csinált, mintha csak ketten lettünk volna a szobában. A nővérke elég idegesen, de lenyelte a dolgot. Odajött hozzám, hogy kicserélje az infúziós tasakomat. 
-Hogy érzi magát?- mosolygott rám.
-Jól. Mikor mehetek haza?- néztem fel rá.
-Ha a doktor úr is úgy gondolja, hogy jól van.
Kicsit elkeseredtem, mert tudtam, hogy az nem ma lesz.


Hihetetlen, hogy milyen hamar elrepült egy hét. Soha nem unatkoztam, mert mindig volt mellettem valaki, aki szórakoztasson. Egy nap volt, mikor a fiúk nem voltak bent nálam. Akkor Harry is elment. Ez volt az egyetlen alkalom. Liam-től és Zayn-től kaptam ajándékot is.  Liam-től egy csomó héliumos lufit. 
De a lényeg, hogy hazamehetek. Bár a gipsz a lábamon még mindig ott van. De nem baj, szenvedni is jobb otthon, mint itt.A kórházból tolókocsiban toltak ki, bár nem értettem miért. Járógipszem van, tudok járni. Mindegy. Kint beszálltam Harry kocsijába, mert ragaszkodott hozzá, hogy ő vihessen haza. Niall is velünk jött, ő hozta a lufijaimat.

 Harry a táskámat, amiben azok a cuccok voltak, amiket Jazz és Cat hozott be nekem. Nagy nehezen beszálltam hátulra, a lábamat felraktam az ülésre. Harry és Niall beszálltak előre és már indultunk is. 
Megkértem Cat-et, hogy otthon várjanak meg Jazz-el, mert nem kell, hogy annyian kísérgessenek engem. 
Tök messze volt a kórház a háztól, így elég sokat autóztunk, közben beszélgettünk.
-Jess..- kezdte Niall.- Nem tudom, hogy akarod-e, de.. szóval arra gondoltam, hogy..
-Mondd már.- nyafogtam, de közben persze nevettem.
-Hát, ha te is szeretnél, találkozhatnál apával.
Az arcomra fagyott a mosoly. Erre még nem is gondoltam. Pedig kellett volna, hisz ezt a találkát egyszer meg kéne ejteni.
-Niall. Ő egyáltalán tudja, hogy én létezem?
-Nem tudom. Nem beszéltem vele erről még. De ha nem akarsz nem muszáj vele találkoznod.- nézett hátra.
-De, de én szeretnék csak...- félek. Csak magamban fejeztem be a mondatot. De valójában rettegte attól, hogy elutasít, hogy nincs szüksége rám. Mert ha tudja, hogy létezem, akkor eddig sem érdekeltem, ezután miért érdekelném? De persze ha nem, mert én sem tudtam, hogy ő az apám, megeshet, hogy nem is tudta, hogy van egy lánya. Akkor talán még örülhet is nekem. Talán...
-Nem vagytok éhesek?- terelte el a témát az eddig hallgató Harry. Ezért nagyon hálás voltam, mert pont elég volt ennyi idő erre a témára. Egyenlőre.
-Harry, ezt most komolyan kérdezed?- nevetett fel Niall. 
-Nekem is jöhet valami.- mondtam.
Útba ejtettük a Mekit. Ott megálltunk, én nagy nehezen kiszálltam, bebicegtem és leültem.  
-Majd én hozok kaját, ti maradjatok itt.- indult Niall a pulthoz.
Reagálni sem tudtunk, mert elment. Harry leült mellém, és megfogta a kezem. 
Az elmúlt egy hétben egy nap volt, mikor elengedte a kezem, mikor bementek a stúdióba. 
Mélyen a  szemembe nézett.
-Jess. Mikor felhívtak, hogy kórházban vagy és még csak eszméletednél sem voltál, én azt hittem meghalok. Összeomlottam. Nem tudom mi lenne velem, ha te.. ha bármi történne veled.- a szeme könnyes lett, ahogy az enyém is.- Nagyon-nagyon fontos vagy nekem Jess. Szeretlek!
-Én is.- odahajoltam, hogy megcsókolhassam, majd átölelt. Ebben a pillanatban a világ legszerencsésebb emberének éreztem magam.
Most éltem túl, hogy elütött egy autó, a bátyám Niall Horan, a barátom Harry Styles. Hihetetlen jó családom van. Egy nővér, egy bátty..vagyis inkább 4 bátty, mert Liam, Louis és Zayn is azok, csak nem olyan értelemben, mint Niall. De pont úgy szeretem őket is. És persze Cat. Nem tudom, mi lenne velem, ha ők nem lennének. Valószínűleg semmi, mert nem bírnék nélkülük élni...

22.rész

Mikor bementünk a lakásba a lányok a szobájuk felé vették az irányt. Én meg csak ott álltam és vártam, hogy valaki visszajöjjön és végre elmondja, hogy miről volt szó. Tudtam, hogy valami nagyon fontos dolog, mert Jazz anyát is belekeverte. 

Bementem én is a szobámba és lefeküdtem az ágyra. Kábé fél órát feküdtem így és végig gondoltam a mai napot, mikor Cat bejött.

-Na mesélj! Mit csináltatok ma Harry-vel, amíg mi aludtunk?- kérdezte kaján mosollyal.

-Hááát..- húztam el az 'á' betűt és fülig vörösödtem.

-Jujj, nem mondod?- csillant fel a szeme.

-Cat, még semmit sem mondtam.- de persze ő egyből vette a lapot.

-És, milyen volt?

-Jajj Cat..

-Na mondd már!

-Najó. Szuper. Mármint, érted. Harry... szuper volt.- Mondtam és (ha még lehetséges) még jobban elvörösödtem.

-És mi az a dolog, amit nem mondotok el nekem?- kérdeztem komolyan.

-Jessica. Én ezt nem mondhatom el. Ez nem az én dolgom, semmi közöm sincs hozzá.

-De tudod, úgyhogy máris közöd van hozzá.- mondtam.

Kicsit veszekedtünk, aztán elég hangosan rákiabáltam Cat-re. 

-Jess, Niall a féltestvéred. Tessék kimondtam. Ez kellett?- ezzel kiviharzott a szobámból. Én pedig lefagytam. Meg sem bírtam mozdulni. Hogy Niall Horan az én testvérem? 

Kimentem és bekopogtam Jazz szobájába. Nem nyitott ajtót, úgyhogy bekiabáltam. 

-Te tudtad, hogy ki az apám és soha nem mondtad el. Legalább ma őszinte lettél volna velem.- mondtam és visszamentem a szobámba, becsaptam és bezártam az ajtómat.

Fogalmam sem volt, hogy mitévő legyek. 

Végül úgy döntöttem, lemegyek futni, hogy kicsit levezessem a dühöm. Gyorsan átöltöztem melegítőbe és kiszaladtam, felkaptam a cipőm és már kint is voltam. 

Futottam legalább egy félórát megállás nélkül, aztán egy parknál kötöttem ki. Már jócskán besötétedett, így gondoltam ideje hazaindulni. Nem akartam sietni, így csak sétáltam.

Egy kereszteződéshez értem, ahol nem működtek a jelző lámpák. Nem néztem körbe, csak leléptem a járdáról. Ám ez egy szörnyű döntés volt. Amint leléptem, hallottam, hogy egy autó száguld felém és mikor fenéztem, már csak két erős fényt láttam. Hihetetlen fájdalmat éreztem, aztán minden megszakadt....

Hallottam, hogy valakik beszélgetnek. Egészen halkan, nem értettem, hogy mit mondanak. Aztán egy kéz ért a kezemhez.

-Jess! Ébredj fel! Fel kell ébredned.- egy ismerős hang volt. Hallottam, hogy sírni kezd. Oda hajolt hozzám és lágyan puszit nyomott az ajkaimra. Visszaült a székre, az ágy mellé, de a kezemet nem engedte el.

Valaki kiment, majd megint valaki bejött. Hallottam lépteit, ahogy az ágyhoz közeledett. 

-Ezt nem hiszem el. Így kell megtudnom, hogy van egy húgom?- Sírni kezdett. Nem értettem, miért sír mindenki. Én jól vagyok. Azthiszem.

A kezemet elengedték. 

-Niall nyugodj meg.

Hirtelen minden visszatért. Tudtam kik ezek az emberek, hogy kinek vagyok a húga (amit én is csak nemrég tudtam meg), tudtam, ki csókolt meg. 

Végre ki tudtam nyitni a szemem. Harry és Niall az ágy végénél állt, Harry átölelte Niallt.

-Fiúk.- suttogtam. 

-Jess.- mondták egyszerre. Sírtak. Nem akartam, hogy miattam sírjanak. 

Mindketten odajöttek hozzám.

-Jessica. Én azt hittem, soha többé..- nem fejezte be a mondatot Harry. Felemeltem a kezem, amennyire csak bírtam, jelezve, hogy jöjjön ide és öleljen meg. 

-Nagyon szeretlek.- suttogta a hajamba. 

-Én is!

Mikor elengedtem Harry-t, Niall-hez fordultam.

-Szia bátyó.- fura volt ez az én számból. Lehajolt hozzám és ő is megölelt.

Elengedtem, ő pedig kiment. Gondolom szólt, hogy felébredtem. 

Harry még mindig a kezemet fogta. Én sem akartam őt elengedni soha.

Csak néztem a szemeit, ő pedig visszabámult rám. 

Bejött Jazzmin. Odaszaladt hozzám és az ágyamra borult.

-Istenem Jessica, én annyira sajnálom. Minden az én hibám.- zokogott. 

-Jazz. Nem a te hibád, hallod? Nyugodj meg. Kérlek!

-Nem lehet. Az én hibám, nézz magadra. Mindenféle csövek lógnak ki belőled. A lábad gipszben...annyira sajnálom.

Végig néztem magamon. Igazat mondott. 

-De már jól vagyok. Látod? Beszélek hozzád. Nincs semmi baj. 

Mikor sikerült kicsit megnyugtatnom őt, bejött egy orvos, és kiküldött mindenkit. 

-Meddig "aludtam"?- kérdeztem.

-Három napig.- felelte az orvos.

-Hogy érzi magát?

-Teljesen jól. Csak a lábam fáj nagyon.- mondtam és tényleg így volt. Rettenetesen fájt.

Kaptam fájdalomcsillapítót, a lélegeztető gépről (amire eddig rá voltam kötve) levettek. 

Mikor kiment az orvos, visszajöttek a többiek és Cat is jött velük. Kisírt szemei voltak, alattuk nagy karikák, mint a többieknek. 

Beszélgettünk, de senki nem kérdezett rá a balesetre, éreztem, hogy direkt kerülik a témát. 

-Srácok..- néztem a  többiekre.- Éhes vagyok.

Mindenki arcán megjelent egy kis mosoly, főleg Niallén és el is szaladt nekem valami kajáért...

21.rész

...Harry könnyedén kikapcsolta a melltartómat. Rám feküdt, de mielőtt bármi mást csináltunk volna, mélyen a szemembe nézett.
-Biztos akarod? Én akármeddig képes vagyok várni rád.!- mondta.
A fejemet ráztam. Már én is kívántam őt. ÚGY... és ez tökéletes pillanat volt. 
Megcsókoltam.
-Készen állok. 
Megcsókolt.
Ez után a nyakamat kezdte csókolgatni, egyre lejjebb haladva, elérve a bugyim vonalát.
Egy mozdulattal letépte rólam és eldobta, le a földre. Mivel Harry-n sem volt túl sok ruha, könnyedén megszabadultunk azoktól is.
Visszatért a félelem és kezdett elhatalmasodni rajtam, ami Harry-nek is feltűnt.
-Jess, ha nem akarod nem kell. Még ráérünk.- mondta megértően.
-De én tényleg szeretném, csak...
-Csak?- kérdezte.
-Én... mindent jól szeretnék csinálni, mármint...- lesütöttem a szemem és elvörösödtem. 
-Jajj, Jess. Te nem tudsz mit rosszul csinálni, te tökéletes vagy. Most akkor hagyd, hogy mindent én csináljak.
Bólintottam, ő pedig belekezdett...

*Cat szemszöge*

Mikor Harry berakta a filmet, és felment Jessica után hozzábújtam Louis-hoz. Néztük a filmet és a fiúk bealudtak. Olyan kis aranyosak voltak, mint a kisbabák, csak nagyban.
Szorosan hozzábújtam Louis-hoz és én is álomba merültem.

*Jess szemszöge*

...Elmentünk zuhanyozni (együtt).
Mikor kiléptünk a zuhany alól Harry szorosan magához ölelt és a fülembe suttogta:
-Nagyon szeretlek!
-Én is.- néztem a szemébe.
Tökéletes első alkalom volt vele, jobbat nem is kívánhattam volna. Olyan jó volt a karajaiban lenni. Csak álltunk ott, aztán amikor kicsit fázni kezdtem, kimentünk felöltözni.
Kaptam Harry-től egy pólót és felvettem a csőnadrágom, amiben jöttem. Lementünk a többiekhez. A filmnek már vége volt, de mindenki aludt. Elnevettük magunkat és kimentünk a kertbe. Kivittünk egy pokrócot és leterítettük a fűbe. Hozzábújtam Harry-hez és néztük az egyre gyűlő felhőket. 

Nemsokkal később elkezdett esni az eső, ezért bementünk. A többiek épp ébredeztek.
-Jó reggelt!- mosolyogtam Cat-re.
Rám nézett és visszadőlt. 
Lassan mindenki felkelt és rendeltünk pizzát. 
Mikor megjött és megettük felhívtam Jazzmin-t, hogy jöjjön értünk ha végzett, mert az eső még mindig nem állt el.
Megérkezett és a fiúk behívták. 
-Sziasztok!- köszönt és bemutatkozott mindenkinek. Mikor Niall-hez ért nagyon döbbent arca volt, de nem sokáig, mert látta, hogy kiszúrtam. Nem nagyon értettem, de nem akartam felhozni itt a többiek előtt, mert láttam, hogy csak én vettem észre. 
Elköszöntünk a fiúktól, Harry-vel hosszú csókot váltottunk. Louis és Cat is ezt tette. Kiszaladtunk a kocsihoz, a még mindig szakadó esőben.
Mikor beültünk és elindultunk, nem bírtam tovább és felhoztam a témát.
-Miért voltál olyan Niall-nél?- kérdeztem Jazz-től.
-Milyen?- tette a hülyét.
-Jazz, láttam, mennyire meglepődtél. Tudom, hogy van valami, amit nem mondasz el nekem. 
-Jess, nincs semmi tényleg.Csak...nem tényleg nincs semmi!
-Csak?- kérdeztem kíváncsian.
-Semmi, megmondtam.
-Jazz, majdnem elmondtad. Gyerünk már!- kérleltem.
-Nem. Ezt nem nekem kéne elmondanom. Ez nem az én dolgom. Majd anya elmondja.
Egyáltalán nem értettem, hogy miről beszél.
-Mint tudod anya elég messze van, úgyhogy, ha megkérhetlek mondd már el.- kicsit felemeltem a hangom.
-Majd egyszer elmondom. De az nem most lesz.- hazaértünk, ő pedig gyorsan kiszállt a kocsiból.
Cat egész úton csendben volt, egy szót sem szólt. Most hozzá fordultam segítségért.
-Szerintem is hagynod kellene a témát. Biztos el mondja majd...- nem hittem a fülemnek.
Cat is tudja, ebben biztos voltam, csak azt nem tudtam, hogy mit. Egyszerűen megőrjített a gondolat, hogy valami nagyon lényege dolgot nem tudhatok...

20.RÉSZ

...Becsöngetünk.
Louis nyitott ajtót.
-Sziasztok lányok, gyertek be.- mondta, de láttam, hogy mikor meglátta Cat-et hogy felcsillant a szeme.
Előre mentem, ő pedig csókot váltott Cat-el.
Bementem a nappaliba, ahol Niall és Liam ült a kanapén.
-Sziasztok! Harry?- kérdeztem izgatottan. Hol lehet?
-Sziasztok, fent van az emeleten.- mutatott felfelé Liam. 
Felmentem, hogy megnézzem merre van. Mikor felértem a lépcsőn, egy folyosó volt előttem.
-Harry.- szóltam kicsit bátortalanul. Nem érkezett válasz, úgyhogy megismételtem és elindultam a folyosón. Ekko kinyílt az egyik ajtó és Harry lépett ki rajta.
Széttárta karjait, én pedig habozás nélkül közéjük vetettem magam. 

-Nagyon hiányoztál.- suttogta a fülembe.
-Te is nekem.- még mindig nem engedtem el.
Egy kis ideig még álltunk ott, aztán lentről hangos nevetéseket hallottunk és lementünk.
 Mikor leértünk, megértettük, miért nevetnek ennyire. 
El sem hiszem. Körübelül 5 percet voltam fent és mire leérek, már pia van elöl. Persze nem sajnáltam, de nem vagyok valami nagy iszákos. Az nem az én asztalom.
Odaültünk a többiek közé és azért egy kicsit mi is ittunk. 
-Van egy szuper ötletem.- ugrott fel Niall.- Üvegezzünk.- röhögött.
Mindenki egyből belement, mert végül is, mi baj történhet? Ez csak egy játék. 
Körbe ültünk és pörgettünk. Valami hihetetlen Nagy formák a srácok. Olyan baromságokat mondtak egymásnak... Niall ott ült, egy szál boxerben. 
Úgy volt, hogy aki nem csinálja meg a feladatot, az iszik egy felest. Hát mit ne mondjak, elég sok feladat kimaradt és egy óra múlva, már mindenkinek nagyon jó kedve volt. 
-Na jó én éhes vagyok, megyek kifosztom a hűtőt.-közölte Niall. 
Ezt az ötletet pártolta mindenki és elindultunk a konyha felé.
Úgy láttam, Harry előre felkészült. A hűtő telis-tele volt mindennel. Bár miután "átmentünk" rajt, ez már nem volt igaz. 
-Kimegyünk fürdeni a medencébe?- kérdezte Harry.
-De nem hoztunk fürdőruhát.- néztem Cat-re.
-Jajj Jess, megoldjátok. Fehérnemű biztos van rajtatok, az nem elég?- kérdezte Harry és kacsintott egyet. Mi sem ellenkeztünk és ledobtuk magunkról a ruhákat. 
-De ne lökjetek bele, oké?- kértem őket. Kár volt mondanom, mert Harry rögtön felkapott és kiszaladt velem a medencéhez, velem együtt ugrott bele. Louis követte a példáját és felkapta Cat-et. A fiúknak sem kellett több, jöttek utánunk. Pá r centin múlott, hogy nem ránk ugrottak. Legalább egy órát lubickoltunk odakint és közben ökörködtünk. 
Elég furcsa volt, 5 fiú (boxerban) és két lány (fehérneműben). De minden esetre nagyon jó volt.
Mikor kimásztunk és nagyjából megszárítkoztunk Harry berakott valami filmet. 
Én addig felmentem Harry szobájába (amit ő mutatott meg, hogy hol van) és kerestem egy pólót magamnak. Nem akartam visszavenni azt, amiben jöttem, mert ha támad még egy ilyen hihetetlen ötletük a srácoknak mint a medence...
Éppen kivettem egy hosszú kék pólót, mikor Harry belépett. 
-Nem muszáj ám azt föl venned. Nekem így tökéletes vagy..mondjuk, még kicsit sok rajtad a ruha.- mondta kacéran mosolyogva. Hozzám lépett és szenvedélyesen megcsókolt. Olyan volt, mint pár nappal ezelőtt a reptéren. Visszacsókoltam, Harry pedig felkapott és az ágyhoz szaladt velem. Ledöntött és rám mászott. Ekkor megállítottam.
-Harry...-kezdtem.- Én még...szűz vagyok.- mondtam és teljesen elvörösödtem.
Harry kicsit meglepődött. 
-És akarod ezt, most?- kérdezte. Én csak bólintottam.-Hidd el, ezt a döntésed soha nem fogod megbánni.- mosolygott és tudtam, hogy igazat mondd, de egy kis huncutságot is kihallottam a hangjából.
Harry a fiókhoz nyúlt és kivett VALAMIT. 
Bevallom, nagyon féltem. De amikor Harry elkezdte csókolgatni a nyakam, enyhült ez az érzés. Aztán elkezdődtek a dolgok....

19.RÉSZ

Mikor felszálltunk felhívtam Jazzmin-t, hogy elindultunk.

Az út pár órás volt, de valamikor én is elaludtam. 

Caitlyn ébresztett fel, hogy nemsokára leszállunk.  

Teljesen felpörögtem, mikor szálltunk ki. Megkaptuk a csomagunkat és már csak Jazzmin-t kellett megkeresnünk. Felhívtam.

-Szia, most szálltunk le. Itt várunk téged.- mondtam.

-Hol az az itt? Én is itt vagyok már a reptéren. Várj, 2 bőrönd van nálad? - kérdezte

-Igen. Látsz minket?

-Igen.- de ekkor már hallottam, hogy elég közelről jön a hang. Megfordultam és láttam Jazz-t, ahogy felém szalad. Elengedtem a bőröndjeimet és én is felé kezdtem rohanni.

Mikor összetalálkoztunk, el sem akartuk engedni egymást.

-Jajj hugi, annyira hiányoztál.- mondta.

-Te is nekem, szörnyen.

Cat köhögött egy kicsit és akkor észrevettük magunkat, hogy azért nem itt kéne tölteni az éjszakát ölelkezéssel.

-Szia Caitlyn.- köszönt Jazz Caitlyn-nek.

-Szia!- ők is megölelték egymást, aztán elindultunk. 

Jazzmin-nek volt egy kis autója, alig bírtunk bepakolni. Az egyik bőrönd így is a hátsó ülésre került Cat mellé, én pedig előre ültem az anyós ülésre.

Egy társas ház előtt álltunk meg, egy félre eső kis utcában. Felcipeltük a bőröndöket a második emeletre, Jazz ajtót nyitott és beléptünk. 

Tök jó ki lakás volt, és ahhoz képet, hogy egyedül él itt elég nagy. 3 szobás volt, de szerintem neki egyedül felesleges. Persze most pont kapóra jött. Megmutatta a szobáinkat. 

Először Cat-et kísérte be, aztán visszajött és megmutatta az enyémet. Az enyém félre esett a másik kettőtől, a folyosó végén. Kinyitotta Jazz előttem az ajtót és előre engedett. 

-Wow. Ez szuper.- mondtam. Tényleg az volt. 

-Hát most csak ezt tudtam, de ígérem, hogy nemsokára kapsz valami kényelmesebbet.- mosolygott, én pedig megöleltem. Elkezdtem kipakolni, de közben csináltam egy képet gyorsan az ágyamról. 

Nekem nagyon tetszik.

Aztán felhívtam Harry-t.

-Szia!- köszöntem.

-Jess, szia. Odaértetek?-kérdezte.

-Igen és eddig amit láttam, nagyon tetszik, csak kár, hogy nem vagy itt.- mondtam.

-Ne is mondd. De már 3 nap sincs és láthatlak.

Olyan jó érzés volt ezt hallani, mert így éreztem, hogy tényleg szeret. Én is őt, hihetetlenül.

Elköszöntem tőle, mert ők akkor érkeztek meg a szállodába. 

Átmentem Cat-hez. Ő is elkezdett már berendezkedni. Ám most csak az ágyon feküdt a laptopjával. Felnézett, amikor beléptem. 

-Mi újság Jess?- kérdezte.

-Segítened kell! Most, hogy itt vagyok, ahol az életemet kezdtem, ki kell derítenem valamit...

-Na és mi lenne az?- kérdezte kíváncsian.

-Kiderítem, ki az apám.- mondtam határozottan.

-Ó, és mégis hogy akarod ezt?

-Azt még nem tudom, ebben kell segítened.!

A három nap gyorsan eltelt, kicsomagoltunk, berendezkedtünk, de sajnos nem nagyon volt arra időnk, hogy körbenézzünk a városban.

A fiúk ma jönnek haza, én pedig már tűkön ültem. Reggel sem bírtam aludni, már fél nyolckor felkeltem. 

Ketten voltunk otthon Cat-el, mert Jazzmin dolgozott.

Kimentem a konyhába és csináltam egy szendvicset. Benéztem Caitlyn-hez, de ő még aludt.

Harry-ék dél körül jönnek meg, de nem megyünk ki a reptérre. Túl sok ember lenne ott. Azt mondta Harry, menjünk át hozzá, a srácok is ott lesznek.

Szóval, egyre mentünk Harry-ékhez, de még csak nyolc óra volt, mikor megettem a szendvicset és Cat felkelt.

Egész délelőtt csak punnyadtunk, aztán fél tizenkettőkor elkezdtünk készülődni. 

Lazán öltözünk fel, csőgatya, tornacipő és egy (Cat) amerikai zászlós felső, (én) lila, csíkos pólót.

Hívtunk egy taxit, mert nem tudtuk, hogyan juthatnánk el másképpen Harry-hez.

Mikor beszálltunk elmondtam a címet, amit Harry elküldött sms-ben.

Miközben utaztunk, nem nagyon beszélgettünk, csak néztünk kifelé az ablakon. 

Izgultam a találkozás miatt, kicsit olyan volt, mint mikor először találkoztunk.

Végül odaértünk és kiszálltunk a kocsiból. Cat kifizette a taxit, majd az ajtóhoz sétáltunk és becsöngettünk...

18.RÉSZ

Miközben zuhanyoztam, végig gondoltam, hogy lehet, hogy ez lesz életem legjobb, vagy legrosszabb döntése.

De valójában, semmi okot nem találtam, ami miatt a legrosszabb lenne. Hisz Londonban annyi lehetőségem lesz.

Miközben ezt gondoltam, megmostam a hajam és megszárítottam.Fél nyolckor már csak azt kellett eldöntenem, hogy mit vegyek fel. Nem tudtam, milyen idő van most Londonban és nem akartam magas sarkút sem felvenni. Abban olyan kényelmetlen utazni.

Végül ennél az összeállításnál állapodtam meg. A kalapot nem vettem fel és kimentem anyához a nappaliba.

Cat és az apukája jön értem, ők visznek ki a reptérre. 

Nem kellett sokat várnom és már ott is voltak. Cat csöngetett, én pedig elköszöntem anyától.

-Nagyon szeretlek anya! És nagyon fogsz hiányozni!- öleltem meg és a sírás kerülgetett.

-Én is kicsim és te is nagyon fogsz hiányozni. Hívj fel minden nap, rendben?- kérdezte és láttam, hogy könnyes a szeme. Nem akartam, hogy sírjon, ezért bármennyire is rossz volt siettettem az elbúcsúzást.

-Ígérem felfoglak. De most megyünk, mert lekéssük a gépet.- adtam neki még egy puszit, aztán odaadtam Cat apukájának az egyik bőröndömet, a másikkal a kezemben pedig elindultam le a lépcsőn. Hihetetlen, hogy elmegyek...

Bepakoltunk a kocsiba, bár alig fért el, mivel Cat is két bőröndöt hozott. Anya az ablakból integetett, visszaintegettem és beszálltam a kocsiba.Körübelül 25 perc volt az út a reptérig. Mikor kiszálltunk, akkor láttam, mennyi ember van ott. Először nem értettem, de aztán leesett. Ott álltak Ők. Egymás mellett, mosolyogva. 

Megláttam Harry és odaakartam szaladni hozzá, hogy megölelhessem, de eszembe jutott amit Cat mondott. Lehet, hogy nem nyilvános és nem szabad még kiderüljön. 

De amikor Harry felnézett, elindult felém, én pedig nem tudtam ellenállni.

A karjaiba vetettem magam. 

Ezt Cat és Louis végignézte, majd fogták magukat és követték a példánkat.

Olyan jó volt ott állni, nem törődve azzal, hogy éppen hány fotós fotóz minket, hogy hány ember bámul, csak Harry karjaiban lenni.

Ám ezt a gyönyörű pillanatot megszakította egy hang:

-Kérem a Londonba repülő járat utasait, kezdjék meg a beszállást.

Elengedtem Harry-t és együtt indultunk, hogy beszálljunk. (Az ő gépük később indult, így elkísértek minket.)

Louis és Caitlyn kézen fogva jöttek, mint Harry és én. Mögöttünk pedig Cat édesapja.

Mikor elérkezett az elválás pillanata megálltam és mélyen Harry szemébe néztem.

-Három nap múlva találkozunk.- mondta

-Egy örökkévalóságnak fog tűnni.- tettem hozzá.

Ekkor megcsókolt, igazi szenvedélyes csók volt, mintha nem tudta volna, hogy mekkora nézőközönségünk van.

Halottam amint Cat-ék elbúcsúznak.

-Hiányozni fogsz. Nem tudom, hogy fogom kibírni ezt a három napot.- mondta Louis.

-Én sem. Legszívesebben veletek mennék. De nem lehet...- Cat már nem tudta befejezni a mondatot, mert Loui megszakította egy csókkal. 

Végül, mikor sikerült elválnunk Cat elköszönt az apukájától és elindultunk befelé. Megálltam és visszaintegettem Harry-nek, ő pedig puszit dobott nekem. Nevetni kezdtem, majd haladtam tovább.

Elfoglaltuk a helyünket és nem sokkal később elindultunk. Miközben felfelé szállt a gép, csak Harry-re tudtam gondolni és arra, hogy most egy új élet kezdődik számunkra. Cat-nek is és nekem is. És már nincs megállás...

17.RÉSZ

Kábé fél hétig tévéztem, aztán visszamentem pakolni. Naggyából sikerült is, de még voltak dolgok, amiket vinni akartam. 

Nem volt kedvem tovább csomagolni, így lesöpörtem a cuccokat az ágyról. Még felöltözni sem volt kedvem. Nem nagyon értettem, miért vagyok ennyire fáradt. Semmihez sem volt erőm. Befeküdtem az ágyba és az ölembe vettem a laptopom. 

Gépezés közben hallottam, hogy elkezd esni az eső. Egyre jobban esett és hallottam, hogy dörög, villámlik. Kinéztem az ablakon...hát nem kellett volna.

Nagyon megilyedtem. Mindig is féltem a viharoktól, most pedig teljesen egyedül voltam itthon. 

Mindjárt jön anya- gondoltam, mikor megcsörrent a telefonom.

-Szia kicsim!- szólt bele anya.

-Szia. Mikor jössz haza?- kérdeztem.

-Nem tudom. Szörnye nagy vihar van. Épp ezért hívtalak. Így nem tudok hazamenni.

Rettenetesen megilyedtem. Olyan félelmeim voltak a vihartól,már kisgyerekkorom óta, nem bírtam ki eddig egy vihart sem egyedül. Valaki mindig volt velem. De most nem lehet. 

-Ne haragudj kicsim!- mondta anya.

-Semmi baj. Megértem.- mondtam.- Majd hívj ha indulsz.

-Oké kicsim. Ne félj! Szia.

-Szia anya.

És letettem. Befeküdtem az ágyba és magamra húztam a takarót. Próbáltam elaludni, de ez lehetetlenség volt, annyira dörgött az ég. 

Hirtelen csöngettek. Felpattantam és ajtót nyitottam.

Caitlyn álllt előttem.

-Szia!- mondta egy kis mosollyal az arcán.

-Caitlyn!- ugrottam a nyakába. El sem hiszem. Hogy lehet valaki ennyire hihetetlenül jó barátnő? Mondjuk már gyerekkorom óta ismer, így volt idelye kiismerni.

Beljebb húztam az ajtón és bementünk a szobámba....

*Cat szemszöge*

Otthon pakoltam, mikor elkezdett esni az eső. Nem nagyon foglalkoztam vele, azthittem, csak egy futózápor lesz. De amikor elkezdett dörögni és villámlani, már jobban érdekelt. Na nem azért, mert lenne vele bármi bajom, szerintem nagyon is szép a villám.

Annál inkább van ezzel Jess-nek baja. 

Jobb lesz ha átmegyek.- gondoltam.

Lerohantam alépcsőn, apa éppen a nappaliban tévézett.

-Apa, elvinnél Jessica-hoz?

-Ilyen időben? Minek?- kérdezte.

-Kérlek apa!- kérleltem. Végül belement, feltéve, ha reggel korábban hazajövök, hisz még nem fejeztem fel a csomagolást.

Felszaladtam Jess-hez és becsöngettem. 

-Szia.- mosolyogtam rá, mikor ajtót nyitott.

-Caitlyn!- ugrott a nyakamba.

Bementünka  szobájába, megláttam mekkora kupi van.

-Látom tényleg pakolsz ezerrel.- nevettem.- Nálam sokkal nagyobb kupi van...

-Azt elhiszem.- nevettett ő is.

Még beszélgettünk és sikerült elterelnem a figyelmét a viharról. Kábé féltizenkettőkor csörgött Jess telefonnja.

*Jess szemszöge*

Cat-nek sikerült teljesen elterelnie a gondolataimat. Féltizenkettőig hülyültünk, akkor hívott anya, hogy elindult.

Már a vihar is csendesedett mi pedig kifeküdtünk az ágyamon. 

-Cat, el tudod ezt hinni? Holnap megyünk Londonba.- kérdeztem.

-Olyan, mint egy álom. De én soha nem akarok felébrdeni.

-Én sem. 

Még beszélgettünk egy darabig, aztán elaludtunk.

Reggel már nyolckor felkeltett minket anya, mert beszélt Cat apukájával, hogy neki haza kell mennie pakolni. 

Reggeliztünk, amit anya csinált nekünk. 

Egy jó ideig az utolsó reggelim vele...

Miután kajáltunk és Cat elindult, anya segített befejezni a csomagolást. Egy óra körül rendeltünk pizzát és azt ebédeltük.

-Na és Cat mit fog csinálni Londonban?- kérdezte anya.

-Hát azt még nem tudom. De szerintem megkérjük Jazmint, hogy mindekttőnknek szerezzen valami munkát.

-Csak te az iskolára is fogylj majd oda!- hívta fel a figyelmemet.

-Persze. De mivel még csak Július eleje van, még ráérek ezzel foglalkozni. Csak keresnem kell egyet.-montdam és belegondoltam,hogy ez mennyire nehéz lehet. De van egy olyan érzésem, hogy lesz segítségem.

Fél hétkor elmentem zuhanyozni, ahol végig gondoltama dolgokat. Londont, Cat-et, Harry-t.....

Olvass tovább: http://dmylife.webnode.hu/
Készíts saját weboldalt ingyen: http://www.webnode.hu

16.RÉSZ

Mikor ki ugráltam és sikítoztam magam, felhívtam Cat-et, hogy elmondjam neki.

-Szia. Beszéltél Jazzminnel?- kérdezte.

-Nanáááá!- ordítottam.- Mehetüüünk.! És holnap este fél 10.kor indul a gépünk. Talán a fiúk is ott lesznek még és még ott is velük lehetünk.

-Hát nem is tudom, tudod még nem nyilvános a dolog. Nem kéne ekkora port kavarni...- mondta.

-Tényleg, igazad van. Mindeg, a lényeg, hogy mehetünk! És a fiúk előtt 2 nappal ott leszünk. Úgyhogy lesz időnk berendezkedni. Úgyhogy pakolj Cat ezerrel. Semmit se hagyj itthon.

-Oké, oké. Már el is kezdem.

-Na és megbeszéltétek a szüleiddel a dolgokat?

-Igen és nagyon jófejek voltak. Itt volt a nővérem is, bár nem nagyon örültek, hogy elmegyek,mert így majd alig láthatnank és a kis unokaöcsém sem lát majd engem.- mondta.

-Sajnálom.- kicsit elszomorodtam. Nekem is nagyon fog hiányozni anya, meg azért itt is vannak barátaim...

-Én is. De nagyon örülök, és most nem akarok búslakodni. Megyek pakolni. Szerintem te is tedd ezt.- tanácsolta.

-Máris. Szia!!- elköszönt és letettük.

Előkaptam 2 bőröndöt (valójában csak ennyi volt itthon) és elkezdtem előszedni a ruháimat.

Már az egyik bőröndbe be is pakoltam de nem nagyon akarta összemenni rajta a cipzár...

Hát igen, rásegítettem egy kicsit. Fel akartam hívni Harry-t, de tudtam, hogy próbálnak, mert nem lesz idejük az utolsó koncert előtt.

Elkezdtem a másik bőröndbe is bepakolni, de nem ment. Nem vihettem az összes ruhámat, de nem tudtam, mire nem lesz szükségem.  Biztos fogok vásárolni..majd, mert most még nincs pénzem és Jazzmint is teljesen lemerítettem  repülőjeggyel.

Fél 5 lehetett, mikor teljesen kimerülve kifeküdtem az ágyamon. Még mindig nem végeztem a második bőröndel és még mindig nem tudtam, mit tegyek bele és mit ne.

Csak feküdtem az ágyon és néztem a plafont. Belegondoltam, mennyire megváltozott az életem pár nap leforgása alatt. És még csak álmodni sem mertem volna, hogy ennyire jó fordulat következik be az életemben. Egyszerűen nem bírtam felfogni, hogyan érdemelhetem ezt meg.

Itt van nekem Caitlyn, aki nélkül nem lennék az aki és nem bírnék élni nélküle, itt van nekem Harry aki nélkül nem bírnék lélegezni, és most keverhetem a kettőt, mert kimegyek Londonba, ami szerintem a világon a legjobb/legszebb hely. 

Már csak találnom kel egy jó iskolát, leéretségiznem és talán, mondom talán elkezdhetnék énekelni rendesen. Nem csak itthon magamnak, és együtt Cat-el a szüleinknek és barátinknak. Csinálhatnánk mi is egy bandát...

De ezen még rá ér gondolkoznom. Egyenlőre a legnagyobb problémám a bőröndöm, meg hogy farkas éhes vagyok. 

Kiszaladtam, hogy összedobjak valami kaját. Gondoltam, csinálok palacsintát, de az túl sok meló. 

Igazából éppen semmihez nem volt kedvem, csak lustálkodni egész nap Harry karjaiban. De ezt már ellőttem 2 ok miatt.

1. A fél napot csomagolással töltöttem és még készen sem vagyok.

2. Harry próbál. Ez volt a rosszabik ok, mert nagyon hinyzott. Mostanában megszoktam, hogy minden nap látom és nagyon rossz volt nélküle. 

Felkaptam egy almát és kimentem a nappaliba. Beraktam azt a ilmet, amit az éjjel kezdtem el nézni.

Valahogy most ijesztőbb volt, így, hogy egyedül voltam otthon. 

A legijesztőbb részeknél a párnát szorongattam, mint egy 5 éves. Tényleg nagyon féltem. 

Vége lett a filmnek, én pedig gondoltam, hogy eltereljem a gondolataimat a filmről, nézek valami vidám dolgot. 

Végül a Disney csatornán kötöttem ki..

.

15.RÉSZ

Rögtön meg is írtam neki sms-ben, ő pedig 5 másodperc múlva válaszolt.:

"Ezt el sem hiszem. Ez szuper. Szeretlek!"

Ránéztem Cat-re, és könny szökött a szemembe. Ez volt az első alakom, hogy ezt 'kimondta'. Hihetetlenül boldog voltam, nem tudtam volna most aludni, pedig már nagyon itt lett volna az ideje.

Harry-ék holnap elutaznak a turné utolsó állomására, nekem pedig addig meg kelett beszélnem a nővéremmel a dolgot.

-Legyen már reggel. Beszélni akarok Jazzminnel.- mondtam Cat-nek.

-Igen!- a nyakamba ugrott.- El sem hiszem. Emlékszel, amikor még csak álmodoztunk erről? Harry-ről, Louis-ról, Londonról. És most teljesül az álmunk.

-Ez tényleg...fantasztikus. Komolyan mondom, ennél jobb dolog nem is történhet velünk.- mondtam. 

Lefeküdtünk az ágyba és vártuk, hogy teljen az idő, vagy, hogy elálmosodjunk. Én egyáltalán nem éreztem annak magam, de hallottam 25 perc múlva, hogy Caitlyn halkan horkol, vagyis elaludt. Én csak forgolódtam.

Nem bírtam aludni, írtam egy sms-t Harry-nek.:

"Alszol?"

Egy darabig ültem és vártam a választ, aztán gondoltam, bíztos elaludt. Végül visszaírt.:

"Már nem."

Én:

"Ne haragudj, hogy felébresztettelek. Nem bírok aludni."

Harry:

"Rád sosem haragudnék és ha veled beszélhetek, sosem aludnék."

Én:

"Jól van, de most inkább hagylak. Jóéjt! Szeretlek!"

Harry:

"Én is szeretlek!"

Ezzel kicsit telt az idő, de én még mindig nem tudtam aludni. Kimentem tévézni a nappaliba. Beraktam egy filmet /horror filmet/ és leültem a fotelba.

Nem tudom pontosan mikor, de kábé a film felénél elaludtam. Nem sokkal később hallottam, hogy valaki kijön a szobából. Anya volt.

Odajött hozzám és betakart egy pokróccal. Hallottam, hog bemegy a fürdőbe, majd nem sokkal késöbb a konyhába és elmegy.

Felkeltem és ránéztem az órára. Fél 6 volt. 

Nem akartam bemenni a szobába, mert arra Cat tuti felébred. Gondoltam lefekszem ide, a kanapéra.

Sokáig aludtam, végül fél 1-kor keltem fel. Cat ot ült velem szembe a fotelban és engem nézett.

-Beszéltem Apáékkal.- mondta.- Elengedtek, de haza kell most mennem. Azt mondta, el enged, csak menjek haza megbeszélni a dolgokat. És köszönjek el tőlük. Megveszi nekem a repülő jegyet is.

-Ó. Hát az jó. Akor menj. Nem lett volna muszály megvárnod amíg felébedek.

-Tudom. De gondoltam így jobb lesz. Majd hívj, ha beszéltél a nővéreddel.- mondta és már ment is a táskájáért.

-Oké. Reggelizek és fehívom. 

Bezártam az ajtót, miután Cat elment. És elmentem reggelizni.

Mikor befejeztem bementem a szobába a telefonomért. 

Megkerestem Jazzmin nevét és tárcsáztam.

-Szia hugi!- vette fel jókedvűen.- Mi újság veled?

-Szia! Hát igazából nagyon sok minden . Mondjuk, mit szólnál ahhoz, ha odaköltöznék hozzád?- kérdeztem.

-Hát, először kiakadnék, hogy ott hagyod anyát, aztán még mindig kiakava kérdezném, hogy mi lesz a sulival, aztán nagyon boldog lennék és azt kérdezném, mikor indulsz.- mondta nevetve.

-Ebből arra következtetek, hogy már tudod.-mondtam neki.

-Igen. Anya már felhívott. És igen ideköltözhettek Cat-tel.

-Ááááá!- sikítottam a telefonba. - Kösziii! Úristen el sem hiszem. Jajj meg kell vennem a jegyet. Azt sem tudom mikor megyünk.

-Hát..az az igazság, hogy anyával már erre is gondoltunk, és lefoglaltam nektek 2 jegyet holnap estére.

-Ez most komoly??- nem tudtam eldönteni, hogy még ébren vagyok-e vagy csak álmodok.
-Igen. De szólj Cat-nek is. Igazából a tiedet már ki is fizettem, de Cat-ét nem nagyon tudom.-mondta, én pedig ugy éreztem, menten elájulok.

-Az övé is ki lesz... és köszikösziköszi!!!- sikítottam.- Szólok Cat-nek és megyek pakolni.

-Oké, a gép amúgy fél 10-kor indul. Úgyhog van időd. De lehetőleg mindent hozz, ami kell, mert nem nagyon lesz aki elhozza.

-Rendben, majd figyelek. És majd hívlak. Szia! És köszönöm.

-Nincsmit hugi, akkor nem sokára találkozunk. Szia!

Letettem és elkezdtem sikítozni...

14.RÉSZ

...Mikor beléptünk, láttam, hogy anya a fotelben olvas.

-Szia!- mondtam.- Nem alszol? 

-Szia.. szia Cat! Nem, téged vártalak.

-Hát itt vagyok, És nem baj, ha itt alszik Cat egy pár napig?- kérdeztem.

-Dehogy baj.- mondta és Caitlyn-re mosolygott.

-Figyelj anya, lenne valami, amit meg kéne beszélnünk...- kezdtem, majd elmondtam neki, hogy el akarok költözni Londonba és, hogy Cat már biztosan megy.

-De honnan jött ez a hirtelen ötlet?- kérdezte, még mindig sokk hatása alatt. Mintha nem lett volna várható, hogy visszamegyek Londonba. Gondoltam, itt az ideje, hog részletesen beszámoljak neki a srácokról, és főleg Harry-ről. 

-Kicsim, te még túl fiatal vagy ahhoz, hogy egy fiú miatt, ilyen nagy döntést hozz. Gondolkodj Jessica! Megváltozik majd az egész életed. Biztos, hogy ezt akarod?- kérdezte.

-Igen anya! Szeretem őt, tényleg. És segít nekem bekerülni egy jó iskolába és talán még fősikolára is mehetnék. És talán... talán még az énektudásom is kamatoztathatnám. Már ha azt énektudásnak lehet nevezni...- mondtam.

-Ne hülyéskedj már Jess, neked eszméletlen jó hangod van! - vágott közbe Cat.

-Neked is! És te még gitározni is tudsz.- mondtam és teljesen belemerültem a témába.

-Lányok!- szólt anya.- Tudjuk, hog mindkettőtöknek csodás hangja van, tényleg, de ez most nem várhat?

-De igen, bocsánat, Szóval elengedsz?- kérdeztem.

-Hát, ez nem csak egy hétvégi kirucanás, ezt nem intézhetjük el egy "igen kicsim, persze mehetsz"-el.

-De az, mármint nem 'hétvégi kiruccanás', de el lehet intézni annyival, hogy csak simán elengedsz. És amúgy is Jazzmin-nél laknék.

-Hát, erről azért őt is megkéne kérdezned. De... Ha tényleg így gondolod, hogy ott majd jobb lesz neked, akkor menj.- mondta anya,de láttam rajta, hogy elszomorodott.

-Anya, nagyon szeretlek!- öleltem meg.- És nem csak mert most elengedtél.

-Tudom, tudom.- mosolygott rám és ő is megölelt.

Cat csak állt ott és nézte, de láttam rajta, hogy menyire örül annak, hogy elengedtek.

-Na jólvan, én megyek és lefeszem aludni, mert holnap is dolgozom. Jóéjt lányok!.- mondta és bement aludni. Alíg bírtuk ki sikítás nélkül, de végül sikerült.

Bemenünk a szobámba és bekapcsoltam a gépem. Gyorsan összekötöttem a gpet a nyomtatóval, és kinyomtattam egy képet Londonról, hogy kitegyem a falamra.

Háttérképnek is beállítottam a telefonomon. ppen Harry-nek akartam írni a jó hírt, mikor elgondolkodtam. Caitlyn-t is el kéne engedjék.

-Cat, te nem kérdezed mega szüleidet, hogy elköltözhetsz-e?- kérdztem.

-Nem. Ez az én életem. Én döntök felőle, és különben is már nagykorú vagyok.

-De azért holna beszéld meg velük is, oké? Csak az én kedvemért.- néztem rá. Valójában azt akartam. hogy ne az én, hanem a saját kedvéért beszéljen velük. Azért ez elég nagy döntés.

-Jólvan! Majd holnap beszélek velük.. miután te beszéltél a nővéreddel.

-Oké! De először is tudassuk a fiúkkal a fejleményeket.- nevttem. 

Nagyon feldobott a dolog, már tűkön ültem, pedig még azt sem tudjuk, mikor megyünk. Hihetetlen, hogy kimegyek Londonba... Harry-vel. Ez életem legszebb napja...

13.RÉSZ

...Lerohantunk a lépcsőn, arra számítva, hogy egy taxi áll majd a kapu előtt. Ám amikor kiléptünk, egy limuzinnal találtuk szembe magunkat. Lefagytam egy pillanatra,de nem volt sok időm álmálkodni, mivel a sofőr már nyitotta is az ajtót.

Beszálltunk. Volt ott minden, még minibár is.

Nem utaztunk sokat, max 10 perc volt az egész. De teljesen más érzés volt, mint egy sima taxival menni. De ezért biztos vagyok benne, hogy Harry egy vagyont fizetett, ezt pedig nem akartam. Nem akarom, hogy bárki azt higgye, hogy csak a pénzéért vagyok vele. Én tényleg szeretem, pedig még csak pár napja ismerem. Najó az így nem teljesen igaz, hisz én már 2 éve ismerem, de ez így most teljesen más.

Mikor kiszáltunk a limóból, az ajtóhoz sétáltunk, ahool senki sem állt. Ez nem a őbejárat volt. hanem az, ahool a VIP kártyás embereket engedik be. De máskor itt is állnak egy páran, mi is itt voltunk pár nappal ezelőtt. Furcsáltuk, de ekkor kilépett Zayn és megértetem, hogy miért nem áll ott senki. Nem lehetne ott Zayn, hisz akkor 'széttépnék' szegényt.

-Zayn!- kiálltottam fel és megöleltem.- Hogy van az én hősöm?

-Jessica! Elég jól köszi.-mondta és ő is megölelt. Behívott minket és beállítottak minket a színpad mellé. Siettek, mert már késésben volt a koncertkezdés.  Harry-vel váltottunk egy gyors pillantást, ami annyit jelentett, hogy 'hiányoztál'. Úgy láttam, egy ilyen Cat-ék között is volt. 

A kocert még jobb volt, mint az előző, és ha lehet, a dalokba még jobban beleélték magukat, Minden szám után -és volt amikor szám közben is- kinéztek ránk, mi pedig majd el ájulunk.

Közben kiderült, hogy egy VIP belépős se volt ezen a kocerten. Rá is kérdeztem a fiúknál, mikor vége lett a kocertnek, de csak vállat vontak.

-Ja igen, és mi volt a limuzin?- kérdeztem Harry-től.

-Nem tetszett?- ijedt meg.

-Dehogyis, nem eről van szó. Csak... biztosan egy vagyonba került.- sütöttem le a szemem.

-Jajj Jessica.!- jött oda és megölelt, majd megcsókolt. Ez volt az első, így mindenki előtt, így mikor "kiszálltunk egymás szájából" és felnéztem, látam, hogy mindenki -kivéve Louis és Cat- minket bámul. Teljesen elvörösödtem, mire a fiúk elnevették magukat.

Erre csak még kellemetlenebbül éreztem magam, de végül én is elnevettem magam.

Aztán ahogy beszélgettünk, azon gondolkodtam, hol lehetnek Cat-ék. De sokáig nem tudtam ezzel foglalkozni, mert Harry odajött hozzám és félrehívott.

-Figyelj Jessica! Az van, hogy mi két nap múlva elrepülünk. Egy ország van még a turnéból, de ott csak két napot töltünk. Utána... visszamegyek Londonba,- mondta, nekem pedig könny szökött a szemembe. Tudtam, hogy ez el fog jönni .. de sokkal jobban fájt, mint azt elképzeltem. 

Elfordultam, egy könnycsepp gördült le az arcomon.

Harry elém lépett és letörölte.

-Gyere velem!- mondta és a szemembe nézett. Ránéztem és láttam, hogy komolyan gondolja. Ekkor belépett Caitlyn és Louis.

-Elköltözöm Londonba.- mondta Cat, én pedig lefagytam.

-Én...- néztem körbe mindenkin.- Nem mehetek. Mennék, de az iskola. Cat neked jó, te már végeztél, de én...

-Befejezheted ott a sulit.- mondta Cat. Ő is azt akarta, hogy menjek.

-Segítek bekerülni egy jó iskolába.- ajánlotta fel Harry.

-Szeretnék. De anyát is rá kéne vennem.

-Úgyis ott lakik a nővéred, mondd, hogy majd hozzá költözöl.- mondta Cat.

-Najó.. így valószínüleg meg fogja engedni, remélem. De csa ha te is odaköltözöl.. mutattam Cat-re.

-Oké. -mosolyogott.

El köszöntünk a fiúktól, egyenként mindenkit megöleltünk. Harry-t és Zayn-t hagytam utoljára. 

Jó szorosan magamhoz szorítottam Zayn-t.

Aztán Harry-re néztem, viszanézett ám és láttam, hogy a legnagyobb vágya most, hog elengedjenek, ahogy nekem is. De éreztem, hogy anya el fog engedni, hisz amúgy is már csak hónapok kérdése volt a dolog. 

Megcsókoltam és visszavitt minket a limó (!!) a házhoz. 

Még arról is szólnom kell anyának, hogy Cat itt alszik... egy pár napig. Már éjfél elmúlt, úgyhog már bizos itthon van- gondoltam és beléptünk a lakásba...

De közben csak Harry-re és Londonra tudtam gondolni.