20.RÉSZ

...Becsöngetünk.
Louis nyitott ajtót.
-Sziasztok lányok, gyertek be.- mondta, de láttam, hogy mikor meglátta Cat-et hogy felcsillant a szeme.
Előre mentem, ő pedig csókot váltott Cat-el.
Bementem a nappaliba, ahol Niall és Liam ült a kanapén.
-Sziasztok! Harry?- kérdeztem izgatottan. Hol lehet?
-Sziasztok, fent van az emeleten.- mutatott felfelé Liam. 
Felmentem, hogy megnézzem merre van. Mikor felértem a lépcsőn, egy folyosó volt előttem.
-Harry.- szóltam kicsit bátortalanul. Nem érkezett válasz, úgyhogy megismételtem és elindultam a folyosón. Ekko kinyílt az egyik ajtó és Harry lépett ki rajta.
Széttárta karjait, én pedig habozás nélkül közéjük vetettem magam. 

-Nagyon hiányoztál.- suttogta a fülembe.
-Te is nekem.- még mindig nem engedtem el.
Egy kis ideig még álltunk ott, aztán lentről hangos nevetéseket hallottunk és lementünk.
 Mikor leértünk, megértettük, miért nevetnek ennyire. 
El sem hiszem. Körübelül 5 percet voltam fent és mire leérek, már pia van elöl. Persze nem sajnáltam, de nem vagyok valami nagy iszákos. Az nem az én asztalom.
Odaültünk a többiek közé és azért egy kicsit mi is ittunk. 
-Van egy szuper ötletem.- ugrott fel Niall.- Üvegezzünk.- röhögött.
Mindenki egyből belement, mert végül is, mi baj történhet? Ez csak egy játék. 
Körbe ültünk és pörgettünk. Valami hihetetlen Nagy formák a srácok. Olyan baromságokat mondtak egymásnak... Niall ott ült, egy szál boxerben. 
Úgy volt, hogy aki nem csinálja meg a feladatot, az iszik egy felest. Hát mit ne mondjak, elég sok feladat kimaradt és egy óra múlva, már mindenkinek nagyon jó kedve volt. 
-Na jó én éhes vagyok, megyek kifosztom a hűtőt.-közölte Niall. 
Ezt az ötletet pártolta mindenki és elindultunk a konyha felé.
Úgy láttam, Harry előre felkészült. A hűtő telis-tele volt mindennel. Bár miután "átmentünk" rajt, ez már nem volt igaz. 
-Kimegyünk fürdeni a medencébe?- kérdezte Harry.
-De nem hoztunk fürdőruhát.- néztem Cat-re.
-Jajj Jess, megoldjátok. Fehérnemű biztos van rajtatok, az nem elég?- kérdezte Harry és kacsintott egyet. Mi sem ellenkeztünk és ledobtuk magunkról a ruhákat. 
-De ne lökjetek bele, oké?- kértem őket. Kár volt mondanom, mert Harry rögtön felkapott és kiszaladt velem a medencéhez, velem együtt ugrott bele. Louis követte a példáját és felkapta Cat-et. A fiúknak sem kellett több, jöttek utánunk. Pá r centin múlott, hogy nem ránk ugrottak. Legalább egy órát lubickoltunk odakint és közben ökörködtünk. 
Elég furcsa volt, 5 fiú (boxerban) és két lány (fehérneműben). De minden esetre nagyon jó volt.
Mikor kimásztunk és nagyjából megszárítkoztunk Harry berakott valami filmet. 
Én addig felmentem Harry szobájába (amit ő mutatott meg, hogy hol van) és kerestem egy pólót magamnak. Nem akartam visszavenni azt, amiben jöttem, mert ha támad még egy ilyen hihetetlen ötletük a srácoknak mint a medence...
Éppen kivettem egy hosszú kék pólót, mikor Harry belépett. 
-Nem muszáj ám azt föl venned. Nekem így tökéletes vagy..mondjuk, még kicsit sok rajtad a ruha.- mondta kacéran mosolyogva. Hozzám lépett és szenvedélyesen megcsókolt. Olyan volt, mint pár nappal ezelőtt a reptéren. Visszacsókoltam, Harry pedig felkapott és az ágyhoz szaladt velem. Ledöntött és rám mászott. Ekkor megállítottam.
-Harry...-kezdtem.- Én még...szűz vagyok.- mondtam és teljesen elvörösödtem.
Harry kicsit meglepődött. 
-És akarod ezt, most?- kérdezte. Én csak bólintottam.-Hidd el, ezt a döntésed soha nem fogod megbánni.- mosolygott és tudtam, hogy igazat mondd, de egy kis huncutságot is kihallottam a hangjából.
Harry a fiókhoz nyúlt és kivett VALAMIT. 
Bevallom, nagyon féltem. De amikor Harry elkezdte csókolgatni a nyakam, enyhült ez az érzés. Aztán elkezdődtek a dolgok....

19.RÉSZ

Mikor felszálltunk felhívtam Jazzmin-t, hogy elindultunk.

Az út pár órás volt, de valamikor én is elaludtam. 

Caitlyn ébresztett fel, hogy nemsokára leszállunk.  

Teljesen felpörögtem, mikor szálltunk ki. Megkaptuk a csomagunkat és már csak Jazzmin-t kellett megkeresnünk. Felhívtam.

-Szia, most szálltunk le. Itt várunk téged.- mondtam.

-Hol az az itt? Én is itt vagyok már a reptéren. Várj, 2 bőrönd van nálad? - kérdezte

-Igen. Látsz minket?

-Igen.- de ekkor már hallottam, hogy elég közelről jön a hang. Megfordultam és láttam Jazz-t, ahogy felém szalad. Elengedtem a bőröndjeimet és én is felé kezdtem rohanni.

Mikor összetalálkoztunk, el sem akartuk engedni egymást.

-Jajj hugi, annyira hiányoztál.- mondta.

-Te is nekem, szörnyen.

Cat köhögött egy kicsit és akkor észrevettük magunkat, hogy azért nem itt kéne tölteni az éjszakát ölelkezéssel.

-Szia Caitlyn.- köszönt Jazz Caitlyn-nek.

-Szia!- ők is megölelték egymást, aztán elindultunk. 

Jazzmin-nek volt egy kis autója, alig bírtunk bepakolni. Az egyik bőrönd így is a hátsó ülésre került Cat mellé, én pedig előre ültem az anyós ülésre.

Egy társas ház előtt álltunk meg, egy félre eső kis utcában. Felcipeltük a bőröndöket a második emeletre, Jazz ajtót nyitott és beléptünk. 

Tök jó ki lakás volt, és ahhoz képet, hogy egyedül él itt elég nagy. 3 szobás volt, de szerintem neki egyedül felesleges. Persze most pont kapóra jött. Megmutatta a szobáinkat. 

Először Cat-et kísérte be, aztán visszajött és megmutatta az enyémet. Az enyém félre esett a másik kettőtől, a folyosó végén. Kinyitotta Jazz előttem az ajtót és előre engedett. 

-Wow. Ez szuper.- mondtam. Tényleg az volt. 

-Hát most csak ezt tudtam, de ígérem, hogy nemsokára kapsz valami kényelmesebbet.- mosolygott, én pedig megöleltem. Elkezdtem kipakolni, de közben csináltam egy képet gyorsan az ágyamról. 

Nekem nagyon tetszik.

Aztán felhívtam Harry-t.

-Szia!- köszöntem.

-Jess, szia. Odaértetek?-kérdezte.

-Igen és eddig amit láttam, nagyon tetszik, csak kár, hogy nem vagy itt.- mondtam.

-Ne is mondd. De már 3 nap sincs és láthatlak.

Olyan jó érzés volt ezt hallani, mert így éreztem, hogy tényleg szeret. Én is őt, hihetetlenül.

Elköszöntem tőle, mert ők akkor érkeztek meg a szállodába. 

Átmentem Cat-hez. Ő is elkezdett már berendezkedni. Ám most csak az ágyon feküdt a laptopjával. Felnézett, amikor beléptem. 

-Mi újság Jess?- kérdezte.

-Segítened kell! Most, hogy itt vagyok, ahol az életemet kezdtem, ki kell derítenem valamit...

-Na és mi lenne az?- kérdezte kíváncsian.

-Kiderítem, ki az apám.- mondtam határozottan.

-Ó, és mégis hogy akarod ezt?

-Azt még nem tudom, ebben kell segítened.!

A három nap gyorsan eltelt, kicsomagoltunk, berendezkedtünk, de sajnos nem nagyon volt arra időnk, hogy körbenézzünk a városban.

A fiúk ma jönnek haza, én pedig már tűkön ültem. Reggel sem bírtam aludni, már fél nyolckor felkeltem. 

Ketten voltunk otthon Cat-el, mert Jazzmin dolgozott.

Kimentem a konyhába és csináltam egy szendvicset. Benéztem Caitlyn-hez, de ő még aludt.

Harry-ék dél körül jönnek meg, de nem megyünk ki a reptérre. Túl sok ember lenne ott. Azt mondta Harry, menjünk át hozzá, a srácok is ott lesznek.

Szóval, egyre mentünk Harry-ékhez, de még csak nyolc óra volt, mikor megettem a szendvicset és Cat felkelt.

Egész délelőtt csak punnyadtunk, aztán fél tizenkettőkor elkezdtünk készülődni. 

Lazán öltözünk fel, csőgatya, tornacipő és egy (Cat) amerikai zászlós felső, (én) lila, csíkos pólót.

Hívtunk egy taxit, mert nem tudtuk, hogyan juthatnánk el másképpen Harry-hez.

Mikor beszálltunk elmondtam a címet, amit Harry elküldött sms-ben.

Miközben utaztunk, nem nagyon beszélgettünk, csak néztünk kifelé az ablakon. 

Izgultam a találkozás miatt, kicsit olyan volt, mint mikor először találkoztunk.

Végül odaértünk és kiszálltunk a kocsiból. Cat kifizette a taxit, majd az ajtóhoz sétáltunk és becsöngettünk...

18.RÉSZ

Miközben zuhanyoztam, végig gondoltam, hogy lehet, hogy ez lesz életem legjobb, vagy legrosszabb döntése.

De valójában, semmi okot nem találtam, ami miatt a legrosszabb lenne. Hisz Londonban annyi lehetőségem lesz.

Miközben ezt gondoltam, megmostam a hajam és megszárítottam.Fél nyolckor már csak azt kellett eldöntenem, hogy mit vegyek fel. Nem tudtam, milyen idő van most Londonban és nem akartam magas sarkút sem felvenni. Abban olyan kényelmetlen utazni.

Végül ennél az összeállításnál állapodtam meg. A kalapot nem vettem fel és kimentem anyához a nappaliba.

Cat és az apukája jön értem, ők visznek ki a reptérre. 

Nem kellett sokat várnom és már ott is voltak. Cat csöngetett, én pedig elköszöntem anyától.

-Nagyon szeretlek anya! És nagyon fogsz hiányozni!- öleltem meg és a sírás kerülgetett.

-Én is kicsim és te is nagyon fogsz hiányozni. Hívj fel minden nap, rendben?- kérdezte és láttam, hogy könnyes a szeme. Nem akartam, hogy sírjon, ezért bármennyire is rossz volt siettettem az elbúcsúzást.

-Ígérem felfoglak. De most megyünk, mert lekéssük a gépet.- adtam neki még egy puszit, aztán odaadtam Cat apukájának az egyik bőröndömet, a másikkal a kezemben pedig elindultam le a lépcsőn. Hihetetlen, hogy elmegyek...

Bepakoltunk a kocsiba, bár alig fért el, mivel Cat is két bőröndöt hozott. Anya az ablakból integetett, visszaintegettem és beszálltam a kocsiba.Körübelül 25 perc volt az út a reptérig. Mikor kiszálltunk, akkor láttam, mennyi ember van ott. Először nem értettem, de aztán leesett. Ott álltak Ők. Egymás mellett, mosolyogva. 

Megláttam Harry és odaakartam szaladni hozzá, hogy megölelhessem, de eszembe jutott amit Cat mondott. Lehet, hogy nem nyilvános és nem szabad még kiderüljön. 

De amikor Harry felnézett, elindult felém, én pedig nem tudtam ellenállni.

A karjaiba vetettem magam. 

Ezt Cat és Louis végignézte, majd fogták magukat és követték a példánkat.

Olyan jó volt ott állni, nem törődve azzal, hogy éppen hány fotós fotóz minket, hogy hány ember bámul, csak Harry karjaiban lenni.

Ám ezt a gyönyörű pillanatot megszakította egy hang:

-Kérem a Londonba repülő járat utasait, kezdjék meg a beszállást.

Elengedtem Harry-t és együtt indultunk, hogy beszálljunk. (Az ő gépük később indult, így elkísértek minket.)

Louis és Caitlyn kézen fogva jöttek, mint Harry és én. Mögöttünk pedig Cat édesapja.

Mikor elérkezett az elválás pillanata megálltam és mélyen Harry szemébe néztem.

-Három nap múlva találkozunk.- mondta

-Egy örökkévalóságnak fog tűnni.- tettem hozzá.

Ekkor megcsókolt, igazi szenvedélyes csók volt, mintha nem tudta volna, hogy mekkora nézőközönségünk van.

Halottam amint Cat-ék elbúcsúznak.

-Hiányozni fogsz. Nem tudom, hogy fogom kibírni ezt a három napot.- mondta Louis.

-Én sem. Legszívesebben veletek mennék. De nem lehet...- Cat már nem tudta befejezni a mondatot, mert Loui megszakította egy csókkal. 

Végül, mikor sikerült elválnunk Cat elköszönt az apukájától és elindultunk befelé. Megálltam és visszaintegettem Harry-nek, ő pedig puszit dobott nekem. Nevetni kezdtem, majd haladtam tovább.

Elfoglaltuk a helyünket és nem sokkal később elindultunk. Miközben felfelé szállt a gép, csak Harry-re tudtam gondolni és arra, hogy most egy új élet kezdődik számunkra. Cat-nek is és nekem is. És már nincs megállás...

17.RÉSZ

Kábé fél hétig tévéztem, aztán visszamentem pakolni. Naggyából sikerült is, de még voltak dolgok, amiket vinni akartam. 

Nem volt kedvem tovább csomagolni, így lesöpörtem a cuccokat az ágyról. Még felöltözni sem volt kedvem. Nem nagyon értettem, miért vagyok ennyire fáradt. Semmihez sem volt erőm. Befeküdtem az ágyba és az ölembe vettem a laptopom. 

Gépezés közben hallottam, hogy elkezd esni az eső. Egyre jobban esett és hallottam, hogy dörög, villámlik. Kinéztem az ablakon...hát nem kellett volna.

Nagyon megilyedtem. Mindig is féltem a viharoktól, most pedig teljesen egyedül voltam itthon. 

Mindjárt jön anya- gondoltam, mikor megcsörrent a telefonom.

-Szia kicsim!- szólt bele anya.

-Szia. Mikor jössz haza?- kérdeztem.

-Nem tudom. Szörnye nagy vihar van. Épp ezért hívtalak. Így nem tudok hazamenni.

Rettenetesen megilyedtem. Olyan félelmeim voltak a vihartól,már kisgyerekkorom óta, nem bírtam ki eddig egy vihart sem egyedül. Valaki mindig volt velem. De most nem lehet. 

-Ne haragudj kicsim!- mondta anya.

-Semmi baj. Megértem.- mondtam.- Majd hívj ha indulsz.

-Oké kicsim. Ne félj! Szia.

-Szia anya.

És letettem. Befeküdtem az ágyba és magamra húztam a takarót. Próbáltam elaludni, de ez lehetetlenség volt, annyira dörgött az ég. 

Hirtelen csöngettek. Felpattantam és ajtót nyitottam.

Caitlyn álllt előttem.

-Szia!- mondta egy kis mosollyal az arcán.

-Caitlyn!- ugrottam a nyakába. El sem hiszem. Hogy lehet valaki ennyire hihetetlenül jó barátnő? Mondjuk már gyerekkorom óta ismer, így volt idelye kiismerni.

Beljebb húztam az ajtón és bementünk a szobámba....

*Cat szemszöge*

Otthon pakoltam, mikor elkezdett esni az eső. Nem nagyon foglalkoztam vele, azthittem, csak egy futózápor lesz. De amikor elkezdett dörögni és villámlani, már jobban érdekelt. Na nem azért, mert lenne vele bármi bajom, szerintem nagyon is szép a villám.

Annál inkább van ezzel Jess-nek baja. 

Jobb lesz ha átmegyek.- gondoltam.

Lerohantam alépcsőn, apa éppen a nappaliban tévézett.

-Apa, elvinnél Jessica-hoz?

-Ilyen időben? Minek?- kérdezte.

-Kérlek apa!- kérleltem. Végül belement, feltéve, ha reggel korábban hazajövök, hisz még nem fejeztem fel a csomagolást.

Felszaladtam Jess-hez és becsöngettem. 

-Szia.- mosolyogtam rá, mikor ajtót nyitott.

-Caitlyn!- ugrott a nyakamba.

Bementünka  szobájába, megláttam mekkora kupi van.

-Látom tényleg pakolsz ezerrel.- nevettem.- Nálam sokkal nagyobb kupi van...

-Azt elhiszem.- nevettett ő is.

Még beszélgettünk és sikerült elterelnem a figyelmét a viharról. Kábé féltizenkettőkor csörgött Jess telefonnja.

*Jess szemszöge*

Cat-nek sikerült teljesen elterelnie a gondolataimat. Féltizenkettőig hülyültünk, akkor hívott anya, hogy elindult.

Már a vihar is csendesedett mi pedig kifeküdtünk az ágyamon. 

-Cat, el tudod ezt hinni? Holnap megyünk Londonba.- kérdeztem.

-Olyan, mint egy álom. De én soha nem akarok felébrdeni.

-Én sem. 

Még beszélgettünk egy darabig, aztán elaludtunk.

Reggel már nyolckor felkeltett minket anya, mert beszélt Cat apukájával, hogy neki haza kell mennie pakolni. 

Reggeliztünk, amit anya csinált nekünk. 

Egy jó ideig az utolsó reggelim vele...

Miután kajáltunk és Cat elindult, anya segített befejezni a csomagolást. Egy óra körül rendeltünk pizzát és azt ebédeltük.

-Na és Cat mit fog csinálni Londonban?- kérdezte anya.

-Hát azt még nem tudom. De szerintem megkérjük Jazmint, hogy mindekttőnknek szerezzen valami munkát.

-Csak te az iskolára is fogylj majd oda!- hívta fel a figyelmemet.

-Persze. De mivel még csak Július eleje van, még ráérek ezzel foglalkozni. Csak keresnem kell egyet.-montdam és belegondoltam,hogy ez mennyire nehéz lehet. De van egy olyan érzésem, hogy lesz segítségem.

Fél hétkor elmentem zuhanyozni, ahol végig gondoltama dolgokat. Londont, Cat-et, Harry-t.....

Olvass tovább: http://dmylife.webnode.hu/
Készíts saját weboldalt ingyen: http://www.webnode.hu

16.RÉSZ

Mikor ki ugráltam és sikítoztam magam, felhívtam Cat-et, hogy elmondjam neki.

-Szia. Beszéltél Jazzminnel?- kérdezte.

-Nanáááá!- ordítottam.- Mehetüüünk.! És holnap este fél 10.kor indul a gépünk. Talán a fiúk is ott lesznek még és még ott is velük lehetünk.

-Hát nem is tudom, tudod még nem nyilvános a dolog. Nem kéne ekkora port kavarni...- mondta.

-Tényleg, igazad van. Mindeg, a lényeg, hogy mehetünk! És a fiúk előtt 2 nappal ott leszünk. Úgyhogy lesz időnk berendezkedni. Úgyhogy pakolj Cat ezerrel. Semmit se hagyj itthon.

-Oké, oké. Már el is kezdem.

-Na és megbeszéltétek a szüleiddel a dolgokat?

-Igen és nagyon jófejek voltak. Itt volt a nővérem is, bár nem nagyon örültek, hogy elmegyek,mert így majd alig láthatnank és a kis unokaöcsém sem lát majd engem.- mondta.

-Sajnálom.- kicsit elszomorodtam. Nekem is nagyon fog hiányozni anya, meg azért itt is vannak barátaim...

-Én is. De nagyon örülök, és most nem akarok búslakodni. Megyek pakolni. Szerintem te is tedd ezt.- tanácsolta.

-Máris. Szia!!- elköszönt és letettük.

Előkaptam 2 bőröndöt (valójában csak ennyi volt itthon) és elkezdtem előszedni a ruháimat.

Már az egyik bőröndbe be is pakoltam de nem nagyon akarta összemenni rajta a cipzár...

Hát igen, rásegítettem egy kicsit. Fel akartam hívni Harry-t, de tudtam, hogy próbálnak, mert nem lesz idejük az utolsó koncert előtt.

Elkezdtem a másik bőröndbe is bepakolni, de nem ment. Nem vihettem az összes ruhámat, de nem tudtam, mire nem lesz szükségem.  Biztos fogok vásárolni..majd, mert most még nincs pénzem és Jazzmint is teljesen lemerítettem  repülőjeggyel.

Fél 5 lehetett, mikor teljesen kimerülve kifeküdtem az ágyamon. Még mindig nem végeztem a második bőröndel és még mindig nem tudtam, mit tegyek bele és mit ne.

Csak feküdtem az ágyon és néztem a plafont. Belegondoltam, mennyire megváltozott az életem pár nap leforgása alatt. És még csak álmodni sem mertem volna, hogy ennyire jó fordulat következik be az életemben. Egyszerűen nem bírtam felfogni, hogyan érdemelhetem ezt meg.

Itt van nekem Caitlyn, aki nélkül nem lennék az aki és nem bírnék élni nélküle, itt van nekem Harry aki nélkül nem bírnék lélegezni, és most keverhetem a kettőt, mert kimegyek Londonba, ami szerintem a világon a legjobb/legszebb hely. 

Már csak találnom kel egy jó iskolát, leéretségiznem és talán, mondom talán elkezdhetnék énekelni rendesen. Nem csak itthon magamnak, és együtt Cat-el a szüleinknek és barátinknak. Csinálhatnánk mi is egy bandát...

De ezen még rá ér gondolkoznom. Egyenlőre a legnagyobb problémám a bőröndöm, meg hogy farkas éhes vagyok. 

Kiszaladtam, hogy összedobjak valami kaját. Gondoltam, csinálok palacsintát, de az túl sok meló. 

Igazából éppen semmihez nem volt kedvem, csak lustálkodni egész nap Harry karjaiban. De ezt már ellőttem 2 ok miatt.

1. A fél napot csomagolással töltöttem és még készen sem vagyok.

2. Harry próbál. Ez volt a rosszabik ok, mert nagyon hinyzott. Mostanában megszoktam, hogy minden nap látom és nagyon rossz volt nélküle. 

Felkaptam egy almát és kimentem a nappaliba. Beraktam azt a ilmet, amit az éjjel kezdtem el nézni.

Valahogy most ijesztőbb volt, így, hogy egyedül voltam otthon. 

A legijesztőbb részeknél a párnát szorongattam, mint egy 5 éves. Tényleg nagyon féltem. 

Vége lett a filmnek, én pedig gondoltam, hogy eltereljem a gondolataimat a filmről, nézek valami vidám dolgot. 

Végül a Disney csatornán kötöttem ki..

.

15.RÉSZ

Rögtön meg is írtam neki sms-ben, ő pedig 5 másodperc múlva válaszolt.:

"Ezt el sem hiszem. Ez szuper. Szeretlek!"

Ránéztem Cat-re, és könny szökött a szemembe. Ez volt az első alakom, hogy ezt 'kimondta'. Hihetetlenül boldog voltam, nem tudtam volna most aludni, pedig már nagyon itt lett volna az ideje.

Harry-ék holnap elutaznak a turné utolsó állomására, nekem pedig addig meg kelett beszélnem a nővéremmel a dolgot.

-Legyen már reggel. Beszélni akarok Jazzminnel.- mondtam Cat-nek.

-Igen!- a nyakamba ugrott.- El sem hiszem. Emlékszel, amikor még csak álmodoztunk erről? Harry-ről, Louis-ról, Londonról. És most teljesül az álmunk.

-Ez tényleg...fantasztikus. Komolyan mondom, ennél jobb dolog nem is történhet velünk.- mondtam. 

Lefeküdtünk az ágyba és vártuk, hogy teljen az idő, vagy, hogy elálmosodjunk. Én egyáltalán nem éreztem annak magam, de hallottam 25 perc múlva, hogy Caitlyn halkan horkol, vagyis elaludt. Én csak forgolódtam.

Nem bírtam aludni, írtam egy sms-t Harry-nek.:

"Alszol?"

Egy darabig ültem és vártam a választ, aztán gondoltam, bíztos elaludt. Végül visszaírt.:

"Már nem."

Én:

"Ne haragudj, hogy felébresztettelek. Nem bírok aludni."

Harry:

"Rád sosem haragudnék és ha veled beszélhetek, sosem aludnék."

Én:

"Jól van, de most inkább hagylak. Jóéjt! Szeretlek!"

Harry:

"Én is szeretlek!"

Ezzel kicsit telt az idő, de én még mindig nem tudtam aludni. Kimentem tévézni a nappaliba. Beraktam egy filmet /horror filmet/ és leültem a fotelba.

Nem tudom pontosan mikor, de kábé a film felénél elaludtam. Nem sokkal később hallottam, hogy valaki kijön a szobából. Anya volt.

Odajött hozzám és betakart egy pokróccal. Hallottam, hog bemegy a fürdőbe, majd nem sokkal késöbb a konyhába és elmegy.

Felkeltem és ránéztem az órára. Fél 6 volt. 

Nem akartam bemenni a szobába, mert arra Cat tuti felébred. Gondoltam lefekszem ide, a kanapéra.

Sokáig aludtam, végül fél 1-kor keltem fel. Cat ot ült velem szembe a fotelban és engem nézett.

-Beszéltem Apáékkal.- mondta.- Elengedtek, de haza kell most mennem. Azt mondta, el enged, csak menjek haza megbeszélni a dolgokat. És köszönjek el tőlük. Megveszi nekem a repülő jegyet is.

-Ó. Hát az jó. Akor menj. Nem lett volna muszály megvárnod amíg felébedek.

-Tudom. De gondoltam így jobb lesz. Majd hívj, ha beszéltél a nővéreddel.- mondta és már ment is a táskájáért.

-Oké. Reggelizek és fehívom. 

Bezártam az ajtót, miután Cat elment. És elmentem reggelizni.

Mikor befejeztem bementem a szobába a telefonomért. 

Megkerestem Jazzmin nevét és tárcsáztam.

-Szia hugi!- vette fel jókedvűen.- Mi újság veled?

-Szia! Hát igazából nagyon sok minden . Mondjuk, mit szólnál ahhoz, ha odaköltöznék hozzád?- kérdeztem.

-Hát, először kiakadnék, hogy ott hagyod anyát, aztán még mindig kiakava kérdezném, hogy mi lesz a sulival, aztán nagyon boldog lennék és azt kérdezném, mikor indulsz.- mondta nevetve.

-Ebből arra következtetek, hogy már tudod.-mondtam neki.

-Igen. Anya már felhívott. És igen ideköltözhettek Cat-tel.

-Ááááá!- sikítottam a telefonba. - Kösziii! Úristen el sem hiszem. Jajj meg kell vennem a jegyet. Azt sem tudom mikor megyünk.

-Hát..az az igazság, hogy anyával már erre is gondoltunk, és lefoglaltam nektek 2 jegyet holnap estére.

-Ez most komoly??- nem tudtam eldönteni, hogy még ébren vagyok-e vagy csak álmodok.
-Igen. De szólj Cat-nek is. Igazából a tiedet már ki is fizettem, de Cat-ét nem nagyon tudom.-mondta, én pedig ugy éreztem, menten elájulok.

-Az övé is ki lesz... és köszikösziköszi!!!- sikítottam.- Szólok Cat-nek és megyek pakolni.

-Oké, a gép amúgy fél 10-kor indul. Úgyhog van időd. De lehetőleg mindent hozz, ami kell, mert nem nagyon lesz aki elhozza.

-Rendben, majd figyelek. És majd hívlak. Szia! És köszönöm.

-Nincsmit hugi, akkor nem sokára találkozunk. Szia!

Letettem és elkezdtem sikítozni...

14.RÉSZ

...Mikor beléptünk, láttam, hogy anya a fotelben olvas.

-Szia!- mondtam.- Nem alszol? 

-Szia.. szia Cat! Nem, téged vártalak.

-Hát itt vagyok, És nem baj, ha itt alszik Cat egy pár napig?- kérdeztem.

-Dehogy baj.- mondta és Caitlyn-re mosolygott.

-Figyelj anya, lenne valami, amit meg kéne beszélnünk...- kezdtem, majd elmondtam neki, hogy el akarok költözni Londonba és, hogy Cat már biztosan megy.

-De honnan jött ez a hirtelen ötlet?- kérdezte, még mindig sokk hatása alatt. Mintha nem lett volna várható, hogy visszamegyek Londonba. Gondoltam, itt az ideje, hog részletesen beszámoljak neki a srácokról, és főleg Harry-ről. 

-Kicsim, te még túl fiatal vagy ahhoz, hogy egy fiú miatt, ilyen nagy döntést hozz. Gondolkodj Jessica! Megváltozik majd az egész életed. Biztos, hogy ezt akarod?- kérdezte.

-Igen anya! Szeretem őt, tényleg. És segít nekem bekerülni egy jó iskolába és talán még fősikolára is mehetnék. És talán... talán még az énektudásom is kamatoztathatnám. Már ha azt énektudásnak lehet nevezni...- mondtam.

-Ne hülyéskedj már Jess, neked eszméletlen jó hangod van! - vágott közbe Cat.

-Neked is! És te még gitározni is tudsz.- mondtam és teljesen belemerültem a témába.

-Lányok!- szólt anya.- Tudjuk, hog mindkettőtöknek csodás hangja van, tényleg, de ez most nem várhat?

-De igen, bocsánat, Szóval elengedsz?- kérdeztem.

-Hát, ez nem csak egy hétvégi kirucanás, ezt nem intézhetjük el egy "igen kicsim, persze mehetsz"-el.

-De az, mármint nem 'hétvégi kiruccanás', de el lehet intézni annyival, hogy csak simán elengedsz. És amúgy is Jazzmin-nél laknék.

-Hát, erről azért őt is megkéne kérdezned. De... Ha tényleg így gondolod, hogy ott majd jobb lesz neked, akkor menj.- mondta anya,de láttam rajta, hogy elszomorodott.

-Anya, nagyon szeretlek!- öleltem meg.- És nem csak mert most elengedtél.

-Tudom, tudom.- mosolygott rám és ő is megölelt.

Cat csak állt ott és nézte, de láttam rajta, hogy menyire örül annak, hogy elengedtek.

-Na jólvan, én megyek és lefeszem aludni, mert holnap is dolgozom. Jóéjt lányok!.- mondta és bement aludni. Alíg bírtuk ki sikítás nélkül, de végül sikerült.

Bemenünk a szobámba és bekapcsoltam a gépem. Gyorsan összekötöttem a gpet a nyomtatóval, és kinyomtattam egy képet Londonról, hogy kitegyem a falamra.

Háttérképnek is beállítottam a telefonomon. ppen Harry-nek akartam írni a jó hírt, mikor elgondolkodtam. Caitlyn-t is el kéne engedjék.

-Cat, te nem kérdezed mega szüleidet, hogy elköltözhetsz-e?- kérdztem.

-Nem. Ez az én életem. Én döntök felőle, és különben is már nagykorú vagyok.

-De azért holna beszéld meg velük is, oké? Csak az én kedvemért.- néztem rá. Valójában azt akartam. hogy ne az én, hanem a saját kedvéért beszéljen velük. Azért ez elég nagy döntés.

-Jólvan! Majd holnap beszélek velük.. miután te beszéltél a nővéreddel.

-Oké! De először is tudassuk a fiúkkal a fejleményeket.- nevttem. 

Nagyon feldobott a dolog, már tűkön ültem, pedig még azt sem tudjuk, mikor megyünk. Hihetetlen, hogy kimegyek Londonba... Harry-vel. Ez életem legszebb napja...

13.RÉSZ

...Lerohantunk a lépcsőn, arra számítva, hogy egy taxi áll majd a kapu előtt. Ám amikor kiléptünk, egy limuzinnal találtuk szembe magunkat. Lefagytam egy pillanatra,de nem volt sok időm álmálkodni, mivel a sofőr már nyitotta is az ajtót.

Beszálltunk. Volt ott minden, még minibár is.

Nem utaztunk sokat, max 10 perc volt az egész. De teljesen más érzés volt, mint egy sima taxival menni. De ezért biztos vagyok benne, hogy Harry egy vagyont fizetett, ezt pedig nem akartam. Nem akarom, hogy bárki azt higgye, hogy csak a pénzéért vagyok vele. Én tényleg szeretem, pedig még csak pár napja ismerem. Najó az így nem teljesen igaz, hisz én már 2 éve ismerem, de ez így most teljesen más.

Mikor kiszáltunk a limóból, az ajtóhoz sétáltunk, ahool senki sem állt. Ez nem a őbejárat volt. hanem az, ahool a VIP kártyás embereket engedik be. De máskor itt is állnak egy páran, mi is itt voltunk pár nappal ezelőtt. Furcsáltuk, de ekkor kilépett Zayn és megértetem, hogy miért nem áll ott senki. Nem lehetne ott Zayn, hisz akkor 'széttépnék' szegényt.

-Zayn!- kiálltottam fel és megöleltem.- Hogy van az én hősöm?

-Jessica! Elég jól köszi.-mondta és ő is megölelt. Behívott minket és beállítottak minket a színpad mellé. Siettek, mert már késésben volt a koncertkezdés.  Harry-vel váltottunk egy gyors pillantást, ami annyit jelentett, hogy 'hiányoztál'. Úgy láttam, egy ilyen Cat-ék között is volt. 

A kocert még jobb volt, mint az előző, és ha lehet, a dalokba még jobban beleélték magukat, Minden szám után -és volt amikor szám közben is- kinéztek ránk, mi pedig majd el ájulunk.

Közben kiderült, hogy egy VIP belépős se volt ezen a kocerten. Rá is kérdeztem a fiúknál, mikor vége lett a kocertnek, de csak vállat vontak.

-Ja igen, és mi volt a limuzin?- kérdeztem Harry-től.

-Nem tetszett?- ijedt meg.

-Dehogyis, nem eről van szó. Csak... biztosan egy vagyonba került.- sütöttem le a szemem.

-Jajj Jessica.!- jött oda és megölelt, majd megcsókolt. Ez volt az első, így mindenki előtt, így mikor "kiszálltunk egymás szájából" és felnéztem, látam, hogy mindenki -kivéve Louis és Cat- minket bámul. Teljesen elvörösödtem, mire a fiúk elnevették magukat.

Erre csak még kellemetlenebbül éreztem magam, de végül én is elnevettem magam.

Aztán ahogy beszélgettünk, azon gondolkodtam, hol lehetnek Cat-ék. De sokáig nem tudtam ezzel foglalkozni, mert Harry odajött hozzám és félrehívott.

-Figyelj Jessica! Az van, hogy mi két nap múlva elrepülünk. Egy ország van még a turnéból, de ott csak két napot töltünk. Utána... visszamegyek Londonba,- mondta, nekem pedig könny szökött a szemembe. Tudtam, hogy ez el fog jönni .. de sokkal jobban fájt, mint azt elképzeltem. 

Elfordultam, egy könnycsepp gördült le az arcomon.

Harry elém lépett és letörölte.

-Gyere velem!- mondta és a szemembe nézett. Ránéztem és láttam, hogy komolyan gondolja. Ekkor belépett Caitlyn és Louis.

-Elköltözöm Londonba.- mondta Cat, én pedig lefagytam.

-Én...- néztem körbe mindenkin.- Nem mehetek. Mennék, de az iskola. Cat neked jó, te már végeztél, de én...

-Befejezheted ott a sulit.- mondta Cat. Ő is azt akarta, hogy menjek.

-Segítek bekerülni egy jó iskolába.- ajánlotta fel Harry.

-Szeretnék. De anyát is rá kéne vennem.

-Úgyis ott lakik a nővéred, mondd, hogy majd hozzá költözöl.- mondta Cat.

-Najó.. így valószínüleg meg fogja engedni, remélem. De csa ha te is odaköltözöl.. mutattam Cat-re.

-Oké. -mosolyogott.

El köszöntünk a fiúktól, egyenként mindenkit megöleltünk. Harry-t és Zayn-t hagytam utoljára. 

Jó szorosan magamhoz szorítottam Zayn-t.

Aztán Harry-re néztem, viszanézett ám és láttam, hogy a legnagyobb vágya most, hog elengedjenek, ahogy nekem is. De éreztem, hogy anya el fog engedni, hisz amúgy is már csak hónapok kérdése volt a dolog. 

Megcsókoltam és visszavitt minket a limó (!!) a házhoz. 

Még arról is szólnom kell anyának, hogy Cat itt alszik... egy pár napig. Már éjfél elmúlt, úgyhog már bizos itthon van- gondoltam és beléptünk a lakásba...

De közben csak Harry-re és Londonra tudtam gondolni.

12.RÉSZ

Reggel arra ébredtem, hogy csöngetnek. Ránéztem az órára és még 'csak' fél 11 volt.

Ki zaklat ilyenkor?- gondoltam.

Tök kómásan az ajtóhoz bandukoltam és úgy kócosan, pizsmában(póló és bugyi) ajtót nyitottam. Cat állt előttem egy nagy táskával.

-Szia, hát te?- kérdeztem. A szemei ki voltak sírva, amitől megrémültem.- Mi történt?

-Apám kidobott... vagyis elküldött.- a sírás kerülgette.- Itt maradhatok egy pár napra?

-Ameddig csak kell. Gyere be!- bementünk és leültettem, adtam neki egy pohár vizet és megkértem, hogy mesélje el mi történt.

-Az egész úgy kezdődöt, hogy amikor felkeltem......
 

*Cat szemszöge, pár órával előbb*

Reggel korán felébredtem, és gondoltam, lemegyek reggelizni. Így is tettem és leballagtam a konyhába, ahol éppen apa volt.

-Csak nem felkeltél ilyenkor?- kérdezte gúnyosan.

-De, amint látod. Este későn jövök.- mondtam és egy banánnal indultam volna kifelé a helyiségből.

-Hát kislányom nálunk ez nem így megy! El kéne engedjelek, de ezt nem teszem, vagyis nem mész este sehová.- mondta szigorúan.

-Apa! Elmúltam 18 éves, és már nem te döntöd el, hogy én mit csinálok, felnőtt vagyok!

-Már megmondtam este, hogy amíg az én kenyeremet eszed, addig az én szabályaim szerint kell élned.

-Jó akkor mostantól veszek magamnak kenyeret.- mondtam flegmán.

-Caitlyn!- kiabált rám.- Te is tudod , hogy ezt hogy értettem. Ameddig az én házamban élsz az én szabályaim vannak életben....
 

*Jess szemszöge, miután Cat elmesélte ezt*

Cat elmondta, hogy ezek után még legalább egy órát veszekedtek, aztán ő felment, bezárta az ajtaját és összepakolt. Mikor kész volt, nem is köszönt az apukájának, csak eljött.

Nem értettem, hisz az apukája mindig olyan laza volt. Nem értem miért borult ki. Pedig most ott van a kis unokája, most éppen nagyon boldognak kéne lennie.

-És a nővéred tudja? Meg anyukád?- kérdeztem.

-Nem tudom. Anya dolgozik estig, de szerintem apa már beszélt vele. A nővéremet szerintem most nem akarják stresszelni. De nem is baj. Ő is jól leordítaná a fejem.- mondta és lesütötte a szemét.

-Na jó, én felhívom Harry-t, hogy lemondjam a koncertet, mert ilyan állapotban nem fogsz elmenni, így én sem megyek...

-NEM!- vágott közbe.- A koncerten mind ketten ott leszünk! Látni akarom Louis és meg akarok vele valamit beszélni...És te meg Harry sem tudtok már sokáig találkozni, hisz nem lesznek már itt túl sokáig.

-De Cat! Most szerintem ki kéne pihenned és ezt megbeszélned otthon a szüleiddel.

-Jó, majd holnap. Ma koncertre megyünk.

Tudtam, hogy erről már nem tudom lebeszélni, így végülis ráhagytam. Elküdtem zuhanyozni, hogy kicsit jobban legyen, olyankor kitisztul az ember feje. Délutánig próbáltam őt felvidítani, több-kevesebb sikerrel. De a végén már nevetett. Csináltunk egy képet is.

Itt már végre jó kedve volt, bár még egyszer felhoztam a témát, hogy mondjuk le a koncertet, de ehhez ő túl makacs. 

Este felé elkezdtünk készülődni. Én most felfogtam a hajam és felvettem egy csőgatyát tornacipővel és egy feszülős, pántos pólóval. Cat abból válogatott, amit hozott, bár felajánlottam, hogy adok kölcsön ruhát, de erre ő közölte, hogy előre készült.

Éppen indukni akartunk, amikor Harry írt egy sms-t, hogy értünk küld egy kocsit. Így nem kellett tömegközlekedéssel mennünk. Megjött a kocsi és dudált. Én bezártam az ajtó és lerohantunk a lépcsőn...

11.RÉSZ

*Cat szemszöge*

Mikor beléptem a házba, csuron vizes voltam. Felnéztem, és apa állt előttem.

-Te meg hol az ördögben voltál?- nézett rám dühösen.

-Programom volt.- feleltem flegmán. Már 18 éves vagyok, ne kérjen számon.

-És így kell hazajönnöd? Csuron vizesen?- ripakodott rám.- Hol a fenében voltál?- tette fel újra, a már elhangzott kérdést.

-Apa! Már nagykorú vagyok, hadd éljem már a saját életem!- emeltem fel a hangom. Egy ilyen csodás nap után, hogy ronthatja így el a kedvem?

-Hát tudd meg kislányom, hogy amíg az én kenyeremet eszed, addig én tartozom felelőséggel irántad, szóval tudnom kell, hogy te mikor hol vagy?- már kiabált velem. Nem értettem, ő sosem szokott velem kiabálni.

-Jó, holnap koncerten leszek Jess-el.- mondtam és elindultam a szobám felé. 

-Ez nem így működik Caitlyn!- kiabált utánam, de addigra én felértem és becsaptam az ajtót.

Mivel már fél 10 is elmúlt, felhívtam Jess-t. Eddig már biztos elment Harry is.

-Szia!- szólt bele vidáman Jess.

-Szia, annyi mesélni valóm van...

*Jess szemszöge*

Miután Harry elment, nem nagyon tudtam, hogy mt csináljak. Még csak fél nyolc volt, Cat éppen most indul Louis-al a randira. Gondoltam ideje felhívnom a nővéremet. Már legalább 1 hete nem beszéltem vele.

-Szia!- vette fel a telefont unottan.

-Szia, hát te? Annyira... nyomott a hangulatod.- mondtam.

-Két hete nem volt szabadnapom, úgyhogy az is vagyok. Nem is nyomott, inkább csak fáradt,de rettenetesen.- felelte. Jazzmin fotós és videóklipp rendező gyakornok a főiskolán, nyáron pedig rendes munkát kap. Azért is szeretnék már kimenni hozzá, mert tuti lenne melóm.- És veled mizu hugi?

-Jajj, hát velem... pörög az élet.- nevettem el magam.

-Ó, csak nem fiú van a dologban?- kérdezte. Tényleg ismer, ha ebből az egy mondatból kihallotta. Elmeséltem neki az egészet Harry-vel, onnantól, hogy Zayn megmentett. Elmondtam azt is, hogy anya hogy tudja, szóval tartsa a száját.

-Na jó én megyek, mert hulla vagyok, de te meg vigyázz magadra kicsi lány!- mondta.

-Oké, te is! Jóéjt, szia.

Letettem a telefont és kiderült, hogy több, mint egy órát beszéltünk. Anya még nem hívott, gondoltammég nem végzett a melóban. Olyan sokat dolgozik, hogy én így élhessek. Gondoltam meglepem és öszeütök neki valami vacsit.

Kimentem a konyhába és csináltam tepsis-rakott burgonyát. Majdnem egy órába telt, mire sikerült összeraknom és be tudtam rakni a sütőbe.

Pont beraktam, mikor csörgött  a telefonom, én pedig beszaladtam a szobámba.

-Szia!- köszöntem Cat-nek.

-Szia, annyi mesélni valóm van.- kezdte.- Louis elvitt egy gyönyörű étteremben és annyit nevettünk. Aztán kimentünk sétálni az étterem kertjébe, az a hely milyen gyönyörű. Aztán leültünk egy padra és beszélgettünk. Majd...

-Majd?!- kiváncsikodtam, teljesen lázba jöttem.

-Megcsókolt. És amikor visszafelé mentünk, elkezdett szakadni az eső. Teljesen eláztunk, mire a taxihoz értünk. A taxiban is egy csomót beszélgettünk. Tényleg, Louis mondta, hogy várnak minket a holnap esti koncertre.

-Igen tudom, pont ma akartam szólni. 

-Oké, és mit veszünk fel?- kérdezte.

-Nem tudom, majd kitalálunk valamit.- most legkevésbé tudtam arra gondolni, hogy mit veszek majd fel holnap.

-Hát veled meg mi van? Máskor a ruhák mindig annyira lázba hoznak.

-Jajj, semmi, semmi!- mondtam. De valójában nagyon el akartam mesélni a mai napot.

-Na mesélj csak, mit csináltatok ma Harry-vel?

Elmeséltem neki, de amikor a törölközős részhez értem, szóltam, hogy ne gondoljon semmi roszra. Persze ez az ő esetében elég nehéz dolog. 

-Ezt nem hiszem el. Én eljutok az első csókig, te meg majdnem lefekszel Harry-vel.

-Nem! Cat nem történt semmi.

-Igen,azért mondtam, hogy majdnem.- mondta. Miközben beszéltünk, kiszaladtam és kikapcsoltam a sütőt. 

-Oké, de most várj egy picit, kihangosítalak.- mondtam és letettem a telefont az asztalra.

Kivettem a krumplit, és fogtam egy villát, hogy megkóstoljam.

Nagyon jól nézet ki, és az íze még jobb volt. 

-Cat, én tudok főzni. Vagyis sütni, de a lényeg, hogy finom lett.

-Mit sütöttél?- kérdezte. 

Elmondtam neki, de utána le kellett tennem , mert hallottam, hogy megjön anya. Megbeszéltük, hogy Cat holnap ájön, és innen megyünk a koncertre.

Anyát teljesen elvarázsolta a vacsi, így könnyen meggyőztem, hogy elengedjen másnap a kocertre is. Kicsit ki kellett magyaráznom magam, hogy honnan van még egy  jegyem, de kitaláltam valamit. Ilyenkor midig olyan bűntudatom lett. Utáltam hazudni neki, de nem akartam, hogy amiatt is idegeskedjen, hogy én mit csinálok egy fiúval. Mert biztos vagyok benne, hogy stresszelne, hisz volt már barátom.

Mikor bementem a szobámba, átöltöztem és elfeküdtem az ágyon. Már majdnem aludtam, mikor jött egy sms.

"Jóéjt Kicsim. 

          Harry"

Anyira aranyos volt, válaszoltam, hogy neki is, aztán már nem emlkészem. Teljesen elfáradtam aznap és mély álomba merültem pár perc múlva...

10.RÉSZ

*Jess szemszöge*

...Miután megnéztük a filmet, rendeltünk pizzát ebédre. Amíg vártuk, hogy kihozzák, gondoltunk csinálunk valami desszertet.

-Csináljunk muffint, azt szeretem.- mondtam.

-Oké, milyet?- kérdzte Harry, elég aranyos volt...ahogy nézett rám...

Miután 'felébredtem", válaszoltam.

-Hááááát- húztam el az 'á' betűt- zabpelyheset.

-Oké, és tudod hogyan kell csinálni, mert nekem fogalmam sincs.- nevetett rám.

Elmagyaráztam neki és elkezdtük előszedni a hozzávalókat.

Elkezdtem önteni a lisztet egy tálba, mikor Harry véletlenül meglökte a kezem, és az egész az ölembe hullott.

-Hoppá...- kezdett nevetni, aztán hihetetlen röhögésben tört ki. Ekkor fogtam egy marék lisztet, és rádobtam a fejére.

-Naa, ez szándékos volt.- mondta, fogott ő is egy marékkal és hozzám vágta. Ekkor nekem sem kellett több, fogtam a tálat és a tartalmát ráöntöttem. Oda jött hozzám, és az egészet, ami a haján volt rám rázta. Hihetetlen nevetésben törtünk ki. Ekkor csöngettek, mi pedig az ajtóhoz szaladtunk. Kinyitottuk, a pizzafutár pedig teljesen bolondnak nézett. Mondjuk mind ketten teljesen lisztesek és ziláltak voltunk. Kifizettem a pizzát (nem engedtem, hogy Harry fizesse) és bevittük. A konyhában kezdtünk enni, miközben én felsöpörtem, majd egy szeletbe beleharaptam.

-Így nem mehetek haza.- nevetett még mindig Harry.

-Itt lezuhanyozhatsz.- ajánlottam fel.- Nekem is kéne.- nevettem.

-Ezt nem utasíthatom vissza.- húzta fel a szemöldökét.

-Persze nem eggyütt te kis bolond.- csaptam a fejére.

-...hát perszen, nem is gondoltam.- mondta, de láttam, hogy elvörösödik.

Bementem a szobába és kerestem neki egy törölközőt.

Elment zuhanyozni én pedig elpakoltam a muffin hozzávalóit. Hát a desszertből sem lett semmi.

Éppen becsuktam a szekrényt, mikor Harry kijött, de nem volt rajta póló.

-Bocsi ezt ki tudnád teríteni nekem?- nézett rám kicsit hülyén. És nyújtotta a pólóját. - Megpróbáltam kimosni,de csupa víz lett.

Elnevetem magam, de fogtam és kiterítettem.

-Én is elszaladok, de sietek.- mondtam, és beszaladtam a fürőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, de ekkor jutott eszembe, hogy nem hoztam be ruhát. Már megszoktam, hogy egyedül vagyok és csak kiszaladok és a szobámban felöltözök.

Magamra tekertem a törölközőmet és kimentem. Azt hittem Harry a nappaliban lesz, de mikor beléptem a szobámba, megláttam, hogy az ágyamon ül.

-Hát te? Az én kedvemért vetted fel megint ezt?- kérdezte, én pedig olyan piros voltam, mint egy paradicsom.

-...nem vittem be a ruhámat,de ha kimész akkor felöltözöm.

-És ha  nem?- kérezte kacéran.

-Akkor szerintem segítek kimenni.

-Hát akkor várom a segítséged.- mondta büszke fejjel.

Odamentem és fel akartam húzni az ágyról, de mikor megfogtam a kezét, berántott maga mellé és fölém hajolt.

-Na és most?- kérdezte, de ekkor már odahajoltam, a következő pillanatban pedig már csókolóztunk.

Most nem akartam többet, ezért mikor Harry keze a combomon kezdett felfelé csúszni, eltóltam magamtól.

-Na akkor én most felöltözök.

Rámnézett és látta, hogy nem elutasítom, csak még enm akarom a dolgot, így kiment és hagyott öltözni. Lazán öltöztem fel, hiszen csak itthonra kell.

A sapit nem vettem fel és kimentem Harry-hez.

-Kész is vagyok.- mosolyogtam rá és leültem mellé a kanapéra.

-Jess, kérdezhetek valamit?- nézett rám.

-Persze.

-Én azt szeretném kérdezni, hogy lennél-e a barátnőm?- kérdezte, én pedig úgy éreztem, hogy majd ki ugrik a szívem.

Nem kell mondanom, hogy mi volt a válaszom és amíg megszáradt Harry pólója, hozzábújva tévéztem.

Rossz volt, mikor elment. De az ajtóban még beszélgettünk egy kicsit.

-Akkor holnap koncert, el ne felejtsd.

-Azt elfelejteni?- néztem rá, mintha azt mondta volna, hogy a föld nem kerek.

Miután megbeszéltük, hogy hányra mennyünk Cat-el, megcsókolt, jó hosszan, majd elköszönt és elment....

9.RÉSZ

*Cat szemszöge*

Miután leraktuk a telefont, elmentem kutyát sétáltatni. Olyankor mindig kitisztul a fejem. 

Annyira irigylem Jess-t. Ők már anniyra összemelegedtek Harry-vel. Bár mi is így lennénk már Louis-al. Ez volt a legnagyobb álmomés mos akár valóra is válhat. Megszédít a gondolat. 

A séta segített. Jobb lett egy kicsit, mert így már tisztán tudtam gondolkodni. Kinyitottam a szekrényem, és válogatni kezdtem. végül, mivel vacsoráznimentünk, alkalmi ruha mellet döntöttem.

Még csak fél kettő volt, de nekem már megvolt a ruhám. Úgy döntöttem, csobbanok egyet a medencében. Átöltöztem fürdőruhába és beugrottam a medencébe. Ekor jutott eszembe, hogy a kutyát, Lisát elfelejtettem bezárni és éppen a medence felé száguld. De mileőtt rászólhatam volna, már bele is ugrot a vízbe mellém. Mivel már bent volt, úg is mindegy volt, hagytam, hogy úszkáljon egy kicsit. Miután kilubickoltam magam, hátravittem a kutyát, és felmentem átöltözni és zuhanyozni. Törcsiben kiültem az ágyamra, és elkezdtem alkkozni a lábkörmömet. Ekkor megcsörrent a telefonom.

-Igen?- szóltam bele.

-Szia!- szólt vissza Louis. A szívem majd ki ugrott a helyéről.- Bocs, hogy zavarlak, de elfelejtettem megkérdzni a címed. Tudom ez nem éppen laza, de...

-Jajj semmi baj.- szakítotam félbe. És lediktáltam a címem.- Akkor fél nyolckor várlak. 

-Ott leszek. - majd letette. Annyira boldog voltam, hogy azt elmondani nem tudtam. Mondjuk nem is lett volna kinek, mivel egyedül voltam otthon.

Fél négy volt, gondoltam bekapok valamit. Lementem a konyhába és kinyitottam a hűtőnket. Tele volt mindenféle finom dologgal, csak a tejfölet vettem ki. Mindig is fura izlésem volt a kajához, ezzel sok embert ki is akasztottam. Leültem az asztalhoz, és csináltam tejfölös-cukros kenyeret. Imádtam ezt a kaját. Egyszreűen isteni volt. Mondjuk nem pont ebédre való, de most ez is megteszi. Hamar elrepült az idő és hétkor készülődni kezdtem.

Felöltöztem, a hajam pedig kiengedve hagytam. A sálat végül nem vettem fel.

Louis percre pontosan fél nyolckor állt a kapunk előtt és csöngetett.Kimentem és üdvözlés képpen kezet csókolt nekem.

-Szia!- mondtam, miután szóhoz jutottam. Teljesen elpirultam.

-Gyönyörű vagy!- mondta, miközben kinyitotta nekem a taxi ajtaját. 

-Köszönöm, te sem panaszkodhatsz.- mondtam neki, még mindig vörös fejjel.

Tizenöt perc múlva meg is érkeztünk egy mesés étteremhez. Kiszálltunk és bementünk. Louis foglaltatott nekünk asztalt, így oda kísértek minket. Kicsit férre esett a többi asztaltól, így ez még romantikusabbá tette az estét. Rendeltünk és amíg vártunk rá, Loui mondta, hogy meséljek magamról.

Elmeséltem neki, hogy amerikából költöztünk ide, hogy van egy nővérem, de azt a koncertről már tudta, hogy van egy unkoaöcsém is. 

-Ez szuper.- mondta.- És hogy-hogy ebbe az országba költöztetetk?-kérdezte.

-Valójában én magam sem értem. - mondtam, mikor meghozták a rendelést. Megettük, majd kaptunk desszertnek fagyikelyhet. Azt is elogyasztotuk, és közben beszélgettünk és nevetgéltünk. Louis mindig megtudott nevettetni, egyszer majdnem kiköptem a kaját is. Erre ő kezdett nevetni, mire én a nevetésén mégjobban nevetni kezdtem. Nagyon vicces volt.
Mikor befejeztük a kajálást, és Loui fizetett felálltunk, ám nem a taxi felé mentünk. Kimentün az étterem kertjébe,ami még mesésebb volt mint maga az étterem.

Sétálgattunk, majd leültünk  egy padra. Beszélgettünk és egyszer csak azt vettem észre, hogy Louis közelebb hajolt. Egy lágy csókot lehelt az ajakaimra.

Olyan nagyon romantikus volt. Már visszafelé sétáltunk *kézenfogva* amikor szakadni kezdett az eső. Szaladtunk be az étterembe, majd ki a taxiba. Louis a kapuig kísért, nem törődve a szaladő esővel. Búcsúzóul kaptam tőle még egy csókot, majd beszaladtam  házba....