25. Rész

Mikor mindenki elment és kettesben voltunk, bementünk a szobámba, a laptopom kíséretével és elindítottam egy filmet. Na jó, nem 'csak' egy film volt, hanem a kedvenc filmem. Tudtam, hogy Harry-nek is a kedvencei közé tartozik.
A 'Barátság extrákkal'-t néztük.
Bevallom, kicsit azért más érzés volt úgy nézni ezt a filmet, hogy már nem vagyok szűz.
Egy csomót poénkodtunk, nevettünk Harry-vel.
A film végén fel akartam állni, mert szomjas voltam, de a gipszemnek hála, majdnem elestem. Harry-nek köszönhetem, hogy nem törtem össze magam ennél jobban. Így nem a padlóra, hanem az ölébe estem.
-Óvatosan szépségem.- búgta a fülembe. Gyönyörű hangjától kirázott a hideg.- Hova igyekszel ilyen sebesen?- kérdezte nevetve.
-Csak szomjas vagyok.- mosolyogtam rá.

Erre ő felkapott és karjában vitt ki a konyhába, óvatosan manőverezve a bútorok között.

Mikor kiértünk felültetett a pultra, a karjára terítette a konyharuhát és felém fordult.

-Mit parancsol hölgyem?- kérdezte, fura francia akcentussal.

-Ó, nem is tudom. Kérhetem az ital lapot?- kérdeztem nevetve.

Harry megfordult, kitépett egy lapot a jegyzettömből, ráfirkantott valamit és felém tartotta.

A lapon ez állt:narancslé. Kitört belőlem a nevetés.

Végül kaptam egy nagy pohár narancs levet és miután megittam, Harry visszavitt (a karjában) a szobámba. Lerakott az ágyra és óvatosan mellém feküdt.

-Pihenned kéne.- mondta és megsimogatta az arcom.

-Énekelj nekem.

Melegség futott át az arcán és egy pillanatig azt láttam a szemében, hogy már várta, hogy erre kérjem. http://www.youtube.com/watch?v=xGPeNN9S0Fg

Mikor elkezdte a dalt, nem akartam elaludni. Nem akartam, hogy egy pillanatra is megszűnjön a hangja. Aztán lassan mégis álomba merültem...

...Álmomban is ott volt Harry. De nem így. Minden megfordult. Őt ütötte el az autó, és ő feküdt a kórházban, azzal a különbséggel, hogy nem ébredt fel. Zokogtam az ágyára borulva és folyton csak a nevét hajtogattam.

-Jess! Jess!- rázogatott Harry.

Kinyitottam a szemem.

-Jess, jól vagy?- aggódva nézett rám.

-Ömm... persze.. csak rosszat álmodtam.- hüppögtem.

Magához szorított.

-Szeretnél beszélni róla?-kérdezte.

Megráztam a fejem. Megértően bólintott.

A mellkasára vont és úgy ölelt tovább. Elaludtam.

 

Reggel, mikor felébredtem, már nem volt mellettem. Az ajtóm nyitva volt, így éreztem az inycsiklandó illatokat.

Nagy nehezen feltápászkodtam és kiugráltam a konyhába.

Az asztalon egy tálca volt, telerakva mindenfélével.

Harry rám nézett.

-Te meg mit csinálsz itt? És miért nem szóltál, hogy segítsek?- kérdezte. Meg sem várta a válaszom, a tálcát az asztalon hagyva felkapott és berohant velem a szobába. Már nem volt olyan óvatos, mint este,de nem is mentünk neki semminek. Lerakott az ágyba.

-Most pedig maradj itt. Az én herceg nőmnek ágyba jár a reggeli.

Kirohant és behozta a tálcát.



 Lerakta az ölembe és mellém ült.
-Tetszik?-kérdezte.
Válaszul csak megcsókoltam.
Mikor megreggeliztem, Harry segített felöltözni ( ;) ).