14.RÉSZ

...Mikor beléptünk, láttam, hogy anya a fotelben olvas.

-Szia!- mondtam.- Nem alszol? 

-Szia.. szia Cat! Nem, téged vártalak.

-Hát itt vagyok, És nem baj, ha itt alszik Cat egy pár napig?- kérdeztem.

-Dehogy baj.- mondta és Caitlyn-re mosolygott.

-Figyelj anya, lenne valami, amit meg kéne beszélnünk...- kezdtem, majd elmondtam neki, hogy el akarok költözni Londonba és, hogy Cat már biztosan megy.

-De honnan jött ez a hirtelen ötlet?- kérdezte, még mindig sokk hatása alatt. Mintha nem lett volna várható, hogy visszamegyek Londonba. Gondoltam, itt az ideje, hog részletesen beszámoljak neki a srácokról, és főleg Harry-ről. 

-Kicsim, te még túl fiatal vagy ahhoz, hogy egy fiú miatt, ilyen nagy döntést hozz. Gondolkodj Jessica! Megváltozik majd az egész életed. Biztos, hogy ezt akarod?- kérdezte.

-Igen anya! Szeretem őt, tényleg. És segít nekem bekerülni egy jó iskolába és talán még fősikolára is mehetnék. És talán... talán még az énektudásom is kamatoztathatnám. Már ha azt énektudásnak lehet nevezni...- mondtam.

-Ne hülyéskedj már Jess, neked eszméletlen jó hangod van! - vágott közbe Cat.

-Neked is! És te még gitározni is tudsz.- mondtam és teljesen belemerültem a témába.

-Lányok!- szólt anya.- Tudjuk, hog mindkettőtöknek csodás hangja van, tényleg, de ez most nem várhat?

-De igen, bocsánat, Szóval elengedsz?- kérdeztem.

-Hát, ez nem csak egy hétvégi kirucanás, ezt nem intézhetjük el egy "igen kicsim, persze mehetsz"-el.

-De az, mármint nem 'hétvégi kiruccanás', de el lehet intézni annyival, hogy csak simán elengedsz. És amúgy is Jazzmin-nél laknék.

-Hát, erről azért őt is megkéne kérdezned. De... Ha tényleg így gondolod, hogy ott majd jobb lesz neked, akkor menj.- mondta anya,de láttam rajta, hogy elszomorodott.

-Anya, nagyon szeretlek!- öleltem meg.- És nem csak mert most elengedtél.

-Tudom, tudom.- mosolygott rám és ő is megölelt.

Cat csak állt ott és nézte, de láttam rajta, hogy menyire örül annak, hogy elengedtek.

-Na jólvan, én megyek és lefeszem aludni, mert holnap is dolgozom. Jóéjt lányok!.- mondta és bement aludni. Alíg bírtuk ki sikítás nélkül, de végül sikerült.

Bemenünk a szobámba és bekapcsoltam a gépem. Gyorsan összekötöttem a gpet a nyomtatóval, és kinyomtattam egy képet Londonról, hogy kitegyem a falamra.

Háttérképnek is beállítottam a telefonomon. ppen Harry-nek akartam írni a jó hírt, mikor elgondolkodtam. Caitlyn-t is el kéne engedjék.

-Cat, te nem kérdezed mega szüleidet, hogy elköltözhetsz-e?- kérdztem.

-Nem. Ez az én életem. Én döntök felőle, és különben is már nagykorú vagyok.

-De azért holna beszéld meg velük is, oké? Csak az én kedvemért.- néztem rá. Valójában azt akartam. hogy ne az én, hanem a saját kedvéért beszéljen velük. Azért ez elég nagy döntés.

-Jólvan! Majd holnap beszélek velük.. miután te beszéltél a nővéreddel.

-Oké! De először is tudassuk a fiúkkal a fejleményeket.- nevttem. 

Nagyon feldobott a dolog, már tűkön ültem, pedig még azt sem tudjuk, mikor megyünk. Hihetetlen, hogy kimegyek Londonba... Harry-vel. Ez életem legszebb napja...