Mikor ki ugráltam és sikítoztam magam, felhívtam Cat-et, hogy elmondjam neki.
-Szia. Beszéltél Jazzminnel?- kérdezte.
-Nanáááá!- ordítottam.- Mehetüüünk.! És holnap este fél 10.kor indul a gépünk. Talán a fiúk is ott lesznek még és még ott is velük lehetünk.
-Hát nem is tudom, tudod még nem nyilvános a dolog. Nem kéne ekkora port kavarni...- mondta.
-Tényleg, igazad van. Mindeg, a lényeg, hogy mehetünk! És a fiúk előtt 2 nappal ott leszünk. Úgyhogy lesz időnk berendezkedni. Úgyhogy pakolj Cat ezerrel. Semmit se hagyj itthon.
-Oké, oké. Már el is kezdem.
-Na és megbeszéltétek a szüleiddel a dolgokat?
-Igen és nagyon jófejek voltak. Itt volt a nővérem is, bár nem nagyon örültek, hogy elmegyek,mert így majd alig láthatnank és a kis unokaöcsém sem lát majd engem.- mondta.
-Sajnálom.- kicsit elszomorodtam. Nekem is nagyon fog hiányozni anya, meg azért itt is vannak barátaim...
-Én is. De nagyon örülök, és most nem akarok búslakodni. Megyek pakolni. Szerintem te is tedd ezt.- tanácsolta.
-Máris. Szia!!- elköszönt és letettük.
Előkaptam 2 bőröndöt (valójában csak ennyi volt itthon) és elkezdtem előszedni a ruháimat.
Már az egyik bőröndbe be is pakoltam de nem nagyon akarta összemenni rajta a cipzár...
Hát igen, rásegítettem egy kicsit. Fel akartam hívni Harry-t, de tudtam, hogy próbálnak, mert nem lesz idejük az utolsó koncert előtt.
Elkezdtem a másik bőröndbe is bepakolni, de nem ment. Nem vihettem az összes ruhámat, de nem tudtam, mire nem lesz szükségem. Biztos fogok vásárolni..majd, mert most még nincs pénzem és Jazzmint is teljesen lemerítettem repülőjeggyel.
Fél 5 lehetett, mikor teljesen kimerülve kifeküdtem az ágyamon. Még mindig nem végeztem a második bőröndel és még mindig nem tudtam, mit tegyek bele és mit ne.
Csak feküdtem az ágyon és néztem a plafont. Belegondoltam, mennyire megváltozott az életem pár nap leforgása alatt. És még csak álmodni sem mertem volna, hogy ennyire jó fordulat következik be az életemben. Egyszerűen nem bírtam felfogni, hogyan érdemelhetem ezt meg.
Itt van nekem Caitlyn, aki nélkül nem lennék az aki és nem bírnék élni nélküle, itt van nekem Harry aki nélkül nem bírnék lélegezni, és most keverhetem a kettőt, mert kimegyek Londonba, ami szerintem a világon a legjobb/legszebb hely.
Már csak találnom kel egy jó iskolát, leéretségiznem és talán, mondom talán elkezdhetnék énekelni rendesen. Nem csak itthon magamnak, és együtt Cat-el a szüleinknek és barátinknak. Csinálhatnánk mi is egy bandát...
De ezen még rá ér gondolkoznom. Egyenlőre a legnagyobb problémám a bőröndöm, meg hogy farkas éhes vagyok.
Kiszaladtam, hogy összedobjak valami kaját. Gondoltam, csinálok palacsintát, de az túl sok meló.
Igazából éppen semmihez nem volt kedvem, csak lustálkodni egész nap Harry karjaiban. De ezt már ellőttem 2 ok miatt.
1. A fél napot csomagolással töltöttem és még készen sem vagyok.
2. Harry próbál. Ez volt a rosszabik ok, mert nagyon hinyzott. Mostanában megszoktam, hogy minden nap látom és nagyon rossz volt nélküle.
Felkaptam egy almát és kimentem a nappaliba. Beraktam azt a ilmet, amit az éjjel kezdtem el nézni.
Valahogy most ijesztőbb volt, így, hogy egyedül voltam otthon.
A legijesztőbb részeknél a párnát szorongattam, mint egy 5 éves. Tényleg nagyon féltem.
Vége lett a filmnek, én pedig gondoltam, hogy eltereljem a gondolataimat a filmről, nézek valami vidám dolgot.
Végül a Disney csatornán kötöttem ki..
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése