17.RÉSZ

Kábé fél hétig tévéztem, aztán visszamentem pakolni. Naggyából sikerült is, de még voltak dolgok, amiket vinni akartam. 

Nem volt kedvem tovább csomagolni, így lesöpörtem a cuccokat az ágyról. Még felöltözni sem volt kedvem. Nem nagyon értettem, miért vagyok ennyire fáradt. Semmihez sem volt erőm. Befeküdtem az ágyba és az ölembe vettem a laptopom. 

Gépezés közben hallottam, hogy elkezd esni az eső. Egyre jobban esett és hallottam, hogy dörög, villámlik. Kinéztem az ablakon...hát nem kellett volna.

Nagyon megilyedtem. Mindig is féltem a viharoktól, most pedig teljesen egyedül voltam itthon. 

Mindjárt jön anya- gondoltam, mikor megcsörrent a telefonom.

-Szia kicsim!- szólt bele anya.

-Szia. Mikor jössz haza?- kérdeztem.

-Nem tudom. Szörnye nagy vihar van. Épp ezért hívtalak. Így nem tudok hazamenni.

Rettenetesen megilyedtem. Olyan félelmeim voltak a vihartól,már kisgyerekkorom óta, nem bírtam ki eddig egy vihart sem egyedül. Valaki mindig volt velem. De most nem lehet. 

-Ne haragudj kicsim!- mondta anya.

-Semmi baj. Megértem.- mondtam.- Majd hívj ha indulsz.

-Oké kicsim. Ne félj! Szia.

-Szia anya.

És letettem. Befeküdtem az ágyba és magamra húztam a takarót. Próbáltam elaludni, de ez lehetetlenség volt, annyira dörgött az ég. 

Hirtelen csöngettek. Felpattantam és ajtót nyitottam.

Caitlyn álllt előttem.

-Szia!- mondta egy kis mosollyal az arcán.

-Caitlyn!- ugrottam a nyakába. El sem hiszem. Hogy lehet valaki ennyire hihetetlenül jó barátnő? Mondjuk már gyerekkorom óta ismer, így volt idelye kiismerni.

Beljebb húztam az ajtón és bementünk a szobámba....

*Cat szemszöge*

Otthon pakoltam, mikor elkezdett esni az eső. Nem nagyon foglalkoztam vele, azthittem, csak egy futózápor lesz. De amikor elkezdett dörögni és villámlani, már jobban érdekelt. Na nem azért, mert lenne vele bármi bajom, szerintem nagyon is szép a villám.

Annál inkább van ezzel Jess-nek baja. 

Jobb lesz ha átmegyek.- gondoltam.

Lerohantam alépcsőn, apa éppen a nappaliban tévézett.

-Apa, elvinnél Jessica-hoz?

-Ilyen időben? Minek?- kérdezte.

-Kérlek apa!- kérleltem. Végül belement, feltéve, ha reggel korábban hazajövök, hisz még nem fejeztem fel a csomagolást.

Felszaladtam Jess-hez és becsöngettem. 

-Szia.- mosolyogtam rá, mikor ajtót nyitott.

-Caitlyn!- ugrott a nyakamba.

Bementünka  szobájába, megláttam mekkora kupi van.

-Látom tényleg pakolsz ezerrel.- nevettem.- Nálam sokkal nagyobb kupi van...

-Azt elhiszem.- nevettett ő is.

Még beszélgettünk és sikerült elterelnem a figyelmét a viharról. Kábé féltizenkettőkor csörgött Jess telefonnja.

*Jess szemszöge*

Cat-nek sikerült teljesen elterelnie a gondolataimat. Féltizenkettőig hülyültünk, akkor hívott anya, hogy elindult.

Már a vihar is csendesedett mi pedig kifeküdtünk az ágyamon. 

-Cat, el tudod ezt hinni? Holnap megyünk Londonba.- kérdeztem.

-Olyan, mint egy álom. De én soha nem akarok felébrdeni.

-Én sem. 

Még beszélgettünk egy darabig, aztán elaludtunk.

Reggel már nyolckor felkeltett minket anya, mert beszélt Cat apukájával, hogy neki haza kell mennie pakolni. 

Reggeliztünk, amit anya csinált nekünk. 

Egy jó ideig az utolsó reggelim vele...

Miután kajáltunk és Cat elindult, anya segített befejezni a csomagolást. Egy óra körül rendeltünk pizzát és azt ebédeltük.

-Na és Cat mit fog csinálni Londonban?- kérdezte anya.

-Hát azt még nem tudom. De szerintem megkérjük Jazmint, hogy mindekttőnknek szerezzen valami munkát.

-Csak te az iskolára is fogylj majd oda!- hívta fel a figyelmemet.

-Persze. De mivel még csak Július eleje van, még ráérek ezzel foglalkozni. Csak keresnem kell egyet.-montdam és belegondoltam,hogy ez mennyire nehéz lehet. De van egy olyan érzésem, hogy lesz segítségem.

Fél hétkor elmentem zuhanyozni, ahol végig gondoltama dolgokat. Londont, Cat-et, Harry-t.....

Olvass tovább: http://dmylife.webnode.hu/
Készíts saját weboldalt ingyen: http://www.webnode.hu