18.RÉSZ

Miközben zuhanyoztam, végig gondoltam, hogy lehet, hogy ez lesz életem legjobb, vagy legrosszabb döntése.

De valójában, semmi okot nem találtam, ami miatt a legrosszabb lenne. Hisz Londonban annyi lehetőségem lesz.

Miközben ezt gondoltam, megmostam a hajam és megszárítottam.Fél nyolckor már csak azt kellett eldöntenem, hogy mit vegyek fel. Nem tudtam, milyen idő van most Londonban és nem akartam magas sarkút sem felvenni. Abban olyan kényelmetlen utazni.

Végül ennél az összeállításnál állapodtam meg. A kalapot nem vettem fel és kimentem anyához a nappaliba.

Cat és az apukája jön értem, ők visznek ki a reptérre. 

Nem kellett sokat várnom és már ott is voltak. Cat csöngetett, én pedig elköszöntem anyától.

-Nagyon szeretlek anya! És nagyon fogsz hiányozni!- öleltem meg és a sírás kerülgetett.

-Én is kicsim és te is nagyon fogsz hiányozni. Hívj fel minden nap, rendben?- kérdezte és láttam, hogy könnyes a szeme. Nem akartam, hogy sírjon, ezért bármennyire is rossz volt siettettem az elbúcsúzást.

-Ígérem felfoglak. De most megyünk, mert lekéssük a gépet.- adtam neki még egy puszit, aztán odaadtam Cat apukájának az egyik bőröndömet, a másikkal a kezemben pedig elindultam le a lépcsőn. Hihetetlen, hogy elmegyek...

Bepakoltunk a kocsiba, bár alig fért el, mivel Cat is két bőröndöt hozott. Anya az ablakból integetett, visszaintegettem és beszálltam a kocsiba.Körübelül 25 perc volt az út a reptérig. Mikor kiszálltunk, akkor láttam, mennyi ember van ott. Először nem értettem, de aztán leesett. Ott álltak Ők. Egymás mellett, mosolyogva. 

Megláttam Harry és odaakartam szaladni hozzá, hogy megölelhessem, de eszembe jutott amit Cat mondott. Lehet, hogy nem nyilvános és nem szabad még kiderüljön. 

De amikor Harry felnézett, elindult felém, én pedig nem tudtam ellenállni.

A karjaiba vetettem magam. 

Ezt Cat és Louis végignézte, majd fogták magukat és követték a példánkat.

Olyan jó volt ott állni, nem törődve azzal, hogy éppen hány fotós fotóz minket, hogy hány ember bámul, csak Harry karjaiban lenni.

Ám ezt a gyönyörű pillanatot megszakította egy hang:

-Kérem a Londonba repülő járat utasait, kezdjék meg a beszállást.

Elengedtem Harry-t és együtt indultunk, hogy beszálljunk. (Az ő gépük később indult, így elkísértek minket.)

Louis és Caitlyn kézen fogva jöttek, mint Harry és én. Mögöttünk pedig Cat édesapja.

Mikor elérkezett az elválás pillanata megálltam és mélyen Harry szemébe néztem.

-Három nap múlva találkozunk.- mondta

-Egy örökkévalóságnak fog tűnni.- tettem hozzá.

Ekkor megcsókolt, igazi szenvedélyes csók volt, mintha nem tudta volna, hogy mekkora nézőközönségünk van.

Halottam amint Cat-ék elbúcsúznak.

-Hiányozni fogsz. Nem tudom, hogy fogom kibírni ezt a három napot.- mondta Louis.

-Én sem. Legszívesebben veletek mennék. De nem lehet...- Cat már nem tudta befejezni a mondatot, mert Loui megszakította egy csókkal. 

Végül, mikor sikerült elválnunk Cat elköszönt az apukájától és elindultunk befelé. Megálltam és visszaintegettem Harry-nek, ő pedig puszit dobott nekem. Nevetni kezdtem, majd haladtam tovább.

Elfoglaltuk a helyünket és nem sokkal később elindultunk. Miközben felfelé szállt a gép, csak Harry-re tudtam gondolni és arra, hogy most egy új élet kezdődik számunkra. Cat-nek is és nekem is. És már nincs megállás...