5.RÉSZ

...Mit vegyek fel?

Mivel már fél egy volt, hazamentm, hogy kiválasszam,  melyik ruhám a legalkalmasabb egy kis kávézásra... Harry-vel...

Lassan már csak 1 órámmaradt Harry érkeézésig, de én még mindig nem tudtam eldönteni. Úgy határoztam, elmegyek zuhanyozni, és aközben majd csak eszembe jut valami. .Gyorsan letusoltam, majd törölközőben mentem vissza a szobámba.Már negyed három volt. Leültem az ágyra és csak gondolkodtam. Nem is a ruhán, hanem azon, hogy végre teljesül az álmom. Egy szörnyen rossz dolognak(tegnap este) kellett törénnie ehhez, de végre teljesül. Így újúlt erővel fogtam bele a ruhaválsztásba, és 20 perc múlva már meg is volt.

Mielőtt felöltöztem, kilakkoztam a körmöm. Észre sem vettem, hogy ennyire elment az idő, és éppen csengettek. Ránéztem az órára, és láttam, hogy éppen három óra van.  Az ajtóhoz szaladtam és úgy törölközőben nyitottam ki. Harry laza volt, mint mindig, ám hirtelen megdöbbent, majd huncut mosoly jelent meg az arcán.

-Hmm..pont eltaláltad az izlésem az "öltözékeddel".-mondta huncutul.

Erre felnevettem és behuztam az ajtón.

-Sajnálom, nemfigyeltem az órát és még nem vagyok kész. De pár perc és mehetünk.- mondtam neki, és leültettem a nappaliban egy fotelbe.

Nem volt nagy nappalink, csak éppen egy akora, ahova befért egy komód-szekrény rajta egy tévével, egy fotel és egy kisebb kanapé.

-Várj meg itt.-mondtam és beszaladtam a szobámba.

6 perc alatt elkészültem, gyorsan átfésültem a hajam és már kiléptem Harry-hez.

-Készen vagyok.- mondtam.

-Nagyon csinos vagy, bár az előző "szerelésed" is teszett.- mondta nevetve.- De látom, azért még kicsit sántikálsz. Biztos jól van a lábad?- kérdezte aggódva.

-Persze. Pár nap és meggyógyul.- nyugtattam meg. Most, hogy itt van nem bírtam arr figyelni, hogy fáj a lábam.- És köszönöm a  bókot.

-Ez csak az igazság. Na de akor menjünk is.

És elindultunk, beszáltunk a taxiba, és bementünk a belvárosba. Mikor odaértünk és Harry kifizette a taxit, beültünk a kedvenc kávézómba.

Épp beszélgetni kezdtünk volna, amikor megjelent egy csomó lány és megrohamozták Harry-t.

Számítottam erre, de akkor is rossz volt. Én csak ott ültem, és vártam, hog eloggyanak a lányok, és tűrtem, hogy néhányan elég alaposan megbámuljanak.

Miután végre elment az összes lány, Harry rámnézett.

-Sajnálom.- mondta.

-Harry, ezen nincs mit sajnálnod! Én tudok várni, ennek éppen örülnöd kell. Én is örülök neki!- mondtam és így is volt. Nagyon örültem. hogy ennyi rajongójuk van. Eközben meghozta a pincérnő a rendelsünket, és ő is jól megbámulta Harry-t, majd lenézően rám nézett.

-Köszönjük!- mondta Harry, mire  apincérnő odébbállt. Annyira jó érzés volt, hogy a pincérnőt Harry észre sem vette, mivel csak engem figyelt. Egész délután a kávézóbanültünk és beszélgettünk. Harry estefelé hazakísért....