Reggel arra ébredtem, hogy csöngetnek. Ránéztem az órára és még 'csak' fél 11 volt.
Ki zaklat ilyenkor?- gondoltam.
Tök kómásan az ajtóhoz bandukoltam és úgy kócosan, pizsmában(póló és bugyi) ajtót nyitottam. Cat állt előttem egy nagy táskával.
-Szia, hát te?- kérdeztem. A szemei ki voltak sírva, amitől megrémültem.- Mi történt?
-Apám kidobott... vagyis elküldött.- a sírás kerülgette.- Itt maradhatok egy pár napra?
-Ameddig csak kell. Gyere be!- bementünk és leültettem, adtam neki egy pohár vizet és megkértem, hogy mesélje el mi történt.
-Az egész úgy kezdődöt, hogy amikor felkeltem......
*Cat szemszöge, pár órával előbb*
Reggel korán felébredtem, és gondoltam, lemegyek reggelizni. Így is tettem és leballagtam a konyhába, ahol éppen apa volt.
-Csak nem felkeltél ilyenkor?- kérdezte gúnyosan.
-De, amint látod. Este későn jövök.- mondtam és egy banánnal indultam volna kifelé a helyiségből.
-Hát kislányom nálunk ez nem így megy! El kéne engedjelek, de ezt nem teszem, vagyis nem mész este sehová.- mondta szigorúan.
-Apa! Elmúltam 18 éves, és már nem te döntöd el, hogy én mit csinálok, felnőtt vagyok!
-Már megmondtam este, hogy amíg az én kenyeremet eszed, addig az én szabályaim szerint kell élned.
-Jó akkor mostantól veszek magamnak kenyeret.- mondtam flegmán.
-Caitlyn!- kiabált rám.- Te is tudod , hogy ezt hogy értettem. Ameddig az én házamban élsz az én szabályaim vannak életben....
*Jess szemszöge, miután Cat elmesélte ezt*
Cat elmondta, hogy ezek után még legalább egy órát veszekedtek, aztán ő felment, bezárta az ajtaját és összepakolt. Mikor kész volt, nem is köszönt az apukájának, csak eljött.
Nem értettem, hisz az apukája mindig olyan laza volt. Nem értem miért borult ki. Pedig most ott van a kis unokája, most éppen nagyon boldognak kéne lennie.
-És a nővéred tudja? Meg anyukád?- kérdeztem.
-Nem tudom. Anya dolgozik estig, de szerintem apa már beszélt vele. A nővéremet szerintem most nem akarják stresszelni. De nem is baj. Ő is jól leordítaná a fejem.- mondta és lesütötte a szemét.
-Na jó, én felhívom Harry-t, hogy lemondjam a koncertet, mert ilyan állapotban nem fogsz elmenni, így én sem megyek...
-NEM!- vágott közbe.- A koncerten mind ketten ott leszünk! Látni akarom Louis és meg akarok vele valamit beszélni...És te meg Harry sem tudtok már sokáig találkozni, hisz nem lesznek már itt túl sokáig.
-De Cat! Most szerintem ki kéne pihenned és ezt megbeszélned otthon a szüleiddel.
-Jó, majd holnap. Ma koncertre megyünk.
Tudtam, hogy erről már nem tudom lebeszélni, így végülis ráhagytam. Elküdtem zuhanyozni, hogy kicsit jobban legyen, olyankor kitisztul az ember feje. Délutánig próbáltam őt felvidítani, több-kevesebb sikerrel. De a végén már nevetett. Csináltunk egy képet is.
Itt már végre jó kedve volt, bár még egyszer felhoztam a témát, hogy mondjuk le a koncertet, de ehhez ő túl makacs.
Este felé elkezdtünk készülődni. Én most felfogtam a hajam és felvettem egy csőgatyát tornacipővel és egy feszülős, pántos pólóval. Cat abból válogatott, amit hozott, bár felajánlottam, hogy adok kölcsön ruhát, de erre ő közölte, hogy előre készült.
Éppen indukni akartunk, amikor Harry írt egy sms-t, hogy értünk küld egy kocsit. Így nem kellett tömegközlekedéssel mennünk. Megjött a kocsi és dudált. Én bezártam az ajtó és lerohantunk a lépcsőn...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése