19.RÉSZ

Mikor felszálltunk felhívtam Jazzmin-t, hogy elindultunk.

Az út pár órás volt, de valamikor én is elaludtam. 

Caitlyn ébresztett fel, hogy nemsokára leszállunk.  

Teljesen felpörögtem, mikor szálltunk ki. Megkaptuk a csomagunkat és már csak Jazzmin-t kellett megkeresnünk. Felhívtam.

-Szia, most szálltunk le. Itt várunk téged.- mondtam.

-Hol az az itt? Én is itt vagyok már a reptéren. Várj, 2 bőrönd van nálad? - kérdezte

-Igen. Látsz minket?

-Igen.- de ekkor már hallottam, hogy elég közelről jön a hang. Megfordultam és láttam Jazz-t, ahogy felém szalad. Elengedtem a bőröndjeimet és én is felé kezdtem rohanni.

Mikor összetalálkoztunk, el sem akartuk engedni egymást.

-Jajj hugi, annyira hiányoztál.- mondta.

-Te is nekem, szörnyen.

Cat köhögött egy kicsit és akkor észrevettük magunkat, hogy azért nem itt kéne tölteni az éjszakát ölelkezéssel.

-Szia Caitlyn.- köszönt Jazz Caitlyn-nek.

-Szia!- ők is megölelték egymást, aztán elindultunk. 

Jazzmin-nek volt egy kis autója, alig bírtunk bepakolni. Az egyik bőrönd így is a hátsó ülésre került Cat mellé, én pedig előre ültem az anyós ülésre.

Egy társas ház előtt álltunk meg, egy félre eső kis utcában. Felcipeltük a bőröndöket a második emeletre, Jazz ajtót nyitott és beléptünk. 

Tök jó ki lakás volt, és ahhoz képet, hogy egyedül él itt elég nagy. 3 szobás volt, de szerintem neki egyedül felesleges. Persze most pont kapóra jött. Megmutatta a szobáinkat. 

Először Cat-et kísérte be, aztán visszajött és megmutatta az enyémet. Az enyém félre esett a másik kettőtől, a folyosó végén. Kinyitotta Jazz előttem az ajtót és előre engedett. 

-Wow. Ez szuper.- mondtam. Tényleg az volt. 

-Hát most csak ezt tudtam, de ígérem, hogy nemsokára kapsz valami kényelmesebbet.- mosolygott, én pedig megöleltem. Elkezdtem kipakolni, de közben csináltam egy képet gyorsan az ágyamról. 

Nekem nagyon tetszik.

Aztán felhívtam Harry-t.

-Szia!- köszöntem.

-Jess, szia. Odaértetek?-kérdezte.

-Igen és eddig amit láttam, nagyon tetszik, csak kár, hogy nem vagy itt.- mondtam.

-Ne is mondd. De már 3 nap sincs és láthatlak.

Olyan jó érzés volt ezt hallani, mert így éreztem, hogy tényleg szeret. Én is őt, hihetetlenül.

Elköszöntem tőle, mert ők akkor érkeztek meg a szállodába. 

Átmentem Cat-hez. Ő is elkezdett már berendezkedni. Ám most csak az ágyon feküdt a laptopjával. Felnézett, amikor beléptem. 

-Mi újság Jess?- kérdezte.

-Segítened kell! Most, hogy itt vagyok, ahol az életemet kezdtem, ki kell derítenem valamit...

-Na és mi lenne az?- kérdezte kíváncsian.

-Kiderítem, ki az apám.- mondtam határozottan.

-Ó, és mégis hogy akarod ezt?

-Azt még nem tudom, ebben kell segítened.!

A három nap gyorsan eltelt, kicsomagoltunk, berendezkedtünk, de sajnos nem nagyon volt arra időnk, hogy körbenézzünk a városban.

A fiúk ma jönnek haza, én pedig már tűkön ültem. Reggel sem bírtam aludni, már fél nyolckor felkeltem. 

Ketten voltunk otthon Cat-el, mert Jazzmin dolgozott.

Kimentem a konyhába és csináltam egy szendvicset. Benéztem Caitlyn-hez, de ő még aludt.

Harry-ék dél körül jönnek meg, de nem megyünk ki a reptérre. Túl sok ember lenne ott. Azt mondta Harry, menjünk át hozzá, a srácok is ott lesznek.

Szóval, egyre mentünk Harry-ékhez, de még csak nyolc óra volt, mikor megettem a szendvicset és Cat felkelt.

Egész délelőtt csak punnyadtunk, aztán fél tizenkettőkor elkezdtünk készülődni. 

Lazán öltözünk fel, csőgatya, tornacipő és egy (Cat) amerikai zászlós felső, (én) lila, csíkos pólót.

Hívtunk egy taxit, mert nem tudtuk, hogyan juthatnánk el másképpen Harry-hez.

Mikor beszálltunk elmondtam a címet, amit Harry elküldött sms-ben.

Miközben utaztunk, nem nagyon beszélgettünk, csak néztünk kifelé az ablakon. 

Izgultam a találkozás miatt, kicsit olyan volt, mint mikor először találkoztunk.

Végül odaértünk és kiszálltunk a kocsiból. Cat kifizette a taxit, majd az ajtóhoz sétáltunk és becsöngettünk...